Beszámolók

Aktuális jégmászó túránk helyszíne – a tavalyihoz hasonló enyhe tél miatt – ismét a Raurisertalban fekvő Kolm Saigurn lett, ami a tengerszint feletti  1700m-es magasságával  stabil időjárást biztosított a jégfalak növekedéséhez.

Adódott egy lehetőségünk, felszerelhettünk egy slackline-t, egy raktárcsarnok belső szerkezetére. + VIDEÓ!

A Mürzstegi-Alpok egy újabb csúcsának, a Waxenegg-nek meghódítására Erik hótalpon és snowboardon, én túralécen vállalkoztam. A múltkori Veitsch-i túrához képest hatalmasat küzdöttünk a csúcsig, cserébe viszont hamisíthatatlanul "vad" téli élményekben volt részünk. + VIDEÓ!

A környékbeli pocsék hóviszonyok ellenére sikerült egy klassz kis sítúrát összehoznunk a Brunnalm-tól a Hohe Veitsch keresztig (és vissza). Látási viszonyok: 5%. Élmény faktor: 95%. 

Pár hete az Alpok alacsonyabb részeire is megérkezett a hideg, így némi remény támadt, hogy megkezdhessük téli mászásainkat.

Peti egy ideje már elkezdett rávezetni tudat alatt arra, hogy el fog vinni magával túra síelni, és ez meg is történt az újév első vasárnapján!

North Face of the Rax :) lett a túra neve, mert kivételesen nem a Sopronhoz (és minden máshoz) közelebb fekvő déli, hanem a hegy északi oldaláról, a Nass völgye felől térképeztük fel kedvelt "hausberg"-ünket a Raxot. 

Leventével hétvégén a Krummen Ries bal oldalán felszökő Zerge gerinc mászását terveztük.

Áron eredetileg a soproni hegységben akart valamit alkotni, de rábeszéltem, hogy jobb lesz neki egy kicsit távolabb is, nézzük meg inkább valamelyik porcukros Niederösterreich-i csúcsot! Erik is csatlakozott, így végre újra együtt kalandozhatott az Áron-Erik-Peti trió. 

Egy hónapja nem jutottam ki sziklára, így már éppen ideje volt mászni egyet. Hétvégére napos időt jósoltak, tehát nem volt semmi indok arra, hogy otthon maradjunk.

Hétfő este úgy döntöttünk Attilával, hogy kihasználjuk az előrejelzés által jósolt jó időt.

Több kötélpáros variáció is szóba került a hét közepétől szombatig, végül Attilával vágtunk neki a vasárnapi tervnek.

Vasárnap reggelre korai indulást beszéltünk meg, egy Bence és számomra is ismeretlen hohe wand-i sportmászó szektor felfedezése céljából.

Atinak már régen megígértem, hogy elviszem a közeli Hohe Wandra, hogy belekóstolhasson a több kötélhosszas utak mászásának világába, és most végre minden együtt állt egy szuper kis délutáni kiránduláshoz.

Munka utáni Hohe Wandi mászásainkat a korai sötétedés miatt, az ősz még hátralevő részében teljes napos Höllentali kiruccanásokra cseréljük.

Párosunk számára eljött az idő, hogy elhagyja jól megszokott nagyfalazós terepét, a Hohe Wandot. A hétvégén kicsit beljebb merészkedtünk az alpok csúcsai közé, a Hochschwab déli falán szemeltem ki egy a kaller szerint nittekkel végig biztosított utat, a Lufthammert. Ádám gondolkodás nélkül belement a biwakolós másfél napos tervbe és végül rengeteg felejthetetlen élménynel gazdagodva sikeresen teljesítettük az utat. 

Péntek délelőtti mászásunkat, a „hasznosat a kellemessel” kombinációból kiindulva terveztük meg, egy könnyed átmozgató úton.

Nagy kihagyás után, újra sikerült Áronnal összeegyeztetni egy mászást a szeretett Hohe Wandon.

Attilával úgy döntöttünk, kihasználjuk a jó időt és nem a munkahelyen sínylődünk, hanem mozgunk egy keveset.

Bencének megígértem már korábban, hogy még idén el fogunk menni a Hohe Wandra, hogy belekóstolhasson a több kötélhosszas utak mászásába.

A soproni futók "házi" terepfutó versenyén jártunk. A lőverek-i parkerdőben rendezték meg idén első alkalommal a "3 a Károly" nevű versenyt, melynek lényege: A Károly-magaslatról indulva három hurkot kell futni a kiindulási ponthoz mindig visszatérve. A versenyt emiatt eredetileg váltóban rendezték, de mivel András visszamondta részvételét, Katival utolsó pillanatban úgy döntöttünk, egyéniben indulunk és mindhárom kört lefutjuk. Kati végül női egyéniben 3. helyezést ért el, én 1:40-el később a férfi egyéniben csak a mezőny utolsó harmadára voltam elég.

A mediterrán sziklafalak után visszatértünk a hazai játszóterünkhöz, a Hohe Wand szikláihoz. E heti választásunk a már régóta tervezett Don Alfredo 190 métere volt.

Már tavaly az őszi Paklenica túránk után megfogalmazódott az elhatározás, hogy idén egy kicsit tovább fogunk autózni a horvát pályán és délebbre látogatunk egy lazább mászó túra reményében Omisba.

Az utolsó Omisban töltött napunk első felét mindenképp szerettem volna egy emlékezetes mászással megkoronázni, a délutáni strandolás és kikapcsolódás előtt.

Horvátországi mászós, nyaralós hetünkön a sportutak kapták a főszerepet, elsősorban az időhatékonyság miatt, de sikerült időt szakítanunk pár hosszabb mászásra is.

Ádámmal ugyan rendszeresen még csak három hónapja mászok együtt, mégis (számunkra) az “év” mászásaként emlegetjük a horvátországi Brela település felett mászott Captain Pampirula 90m-es három kötélhosszas útját.

HTL. Sokat hallottam róla, ő a "rettegett" hohe wand-i kletter..  Hatalmas áthajlók, vér és küszködés.. ezek a képek ugrottak be kletterező ismerősök elbeszéléseiből és internetes beszámolókból.. A valóság: 200 méternyi villámhárító cibálás.. ojeee.

A múlt hét hétfőn mászott Stadelwandi út után jutalomjátéknak az általunk kedvelt Osterhasi nevű utat választottuk.

Az utóbbi hetek esős időjárása meghiúsította Ádámmal közös hohe wand-i mászásainkat, de ezen a héten végre sikerült teljesíteni az egyik kiszemelt utat, a Hamburger Pfeiler-t. 

Néha szükség van rá, hogy felmérjük  mire vagyunk képesek mikor senki nem segít vagy bíztat és senki nem hátráltat. Néha egyedül rajtunk kell, hogy múljon milyen messze és milyen gyorsan jutunk el. Erről szólt a vasárnapom. Határaim Határán (HH) - Első felvonás.

A nemrégiben felújított út a Stadlwand legmagasabb falrészén halad felfelé. Nyugodtan nevezhetnék a becézett táblák útjának is.

A mostanában gyakoribb, több kötélhosszas utak után vasárnap a sportmászást választottuk.

Az őszi, számomra legkedveltebb és egyben legterheltebb mászóidőszakot Levente barátommal kezdtem meg.

Gondoltunk rá, hogy majd azt mondjuk eredetileg is ezt akartuk mászni.. de valójában keményen benéztük a Reineckefuchs beszállót és végül egy laza Draschgrat mászás lett belőle. Az első standig egész jól működött a másik út topo-ja is.. :)

A Pittentaler olyan napokra ideális választás, mikor az Alpokban valamilyen csalódás ér: haza kell jönnöd a rossz idő vagy egy turistabusznyi szlovák via ferratazó miatt akik épp a Te kiszemelt utadat rohanták le aznap.. Ezentúl nem kell hazatérned üres kézzel, "mászatlanul".. csak kanyarodj le az A2-es gleissenfeld-i kihajtójánál és egy óra alatt lezavarhatod a rövidke kis C/D klettert.

​Több okból kifolyólag is vártam már ennek az útnak a megmászását Petivel és végül reményeimnek megfelelően egy szuper délelőtti mozgásban volt részünk.

Ez alkalommal a Hohe Wand egy, számunkra ismeretlen részét, a Großer Hochkogel mészkőfalát derítettük fel. Első alkalommal az itt fellelhető lehetőségek közül az Auf  Wildenauers Spuren UIAA 7- nehézségű, 220 méter hosszú mászóútját választottuk.

Remek félnapos kis futikán volunk Edittel és Erikkel a légvonalban Sopronhoz még a Schneebergnél is közelebbi 1700m körüli Wechsel hegycsoportban. Már tudom hol fogok felkészülni a jövő évi combosabb futós megmozdulásaimra..

Erre a hétre Ádám nézte ki a Hohe Wand Betty és Paul nevű útját, de más irányú elfoglaltságai miatt Attila helyettesítette. Az út egyenletes UIAA 4-6 nehézségű, kiválóan illeszkedett a "visszaszoktató" programomba. A 6-os szakaszokat lepasszoltam Attilának, én pedig többnyire élvezettel másztam előre a 4-5+-os nehézségű, remekül biztosított kötélhosszokat.

Az eső elől a pozsonyi terem falai közé menekültünk.

Late-night-check-in a Berliner Hüttében, elmaradt Zsigmondyspitze mászás, de sok kaptatás és kacagás. Ilyen volt a hétvégi Zillertal túránk.

Hétvégi túránkon résztvevő csapattagjaink vegyes mászótudását figyelembe véve egy olyan helyet kerestünk, ahol mindenki megtalálhatta a felkészültségének megfelelő kihívásokat.

Úgy hírlik Kerekes Atti barátunk lesz a szezon nagy visszatérője! Elsőre egy klassz kis hohe wand-i "D" nehézségű via ferrata utat utaltam ki neki, a 2013-ban épült és még általam sem mászott Gebirgsvereinssteig-et. 

Augusztus hónapra eső első több kötélhosszas mászásunkra a szokásosnál egy kicsit harcosabb utat választottunk.

Igaz nem beszéltünk róla, de úgy érzem elindultunk Petivel egy úton, melynek első lépcsőfokát két hete csütörtökön, másodikat pedig most sikerült leküzdeni!

A héten a jellemzően rossz idő, és Bence lelkesedése miatt elmentünk Pozsonyba mozogni egyet.

Hosszabb kihagyás után mindig nagyon nehéz visszaszokni a sziklák világába. Szerencsére Attila sugalmazásának köszönhetően Ádámmal jól választottunk utat: egy hosszú, de könnyű hohe wand-i mászóutat, a Smoky Joki-t szemeltük ki csütörtök délutáni feladat gyanánt.

A rendszeres heti Hohe Wandi mászásokhoz sok fejtörést okoz az útválasztás. Bár ez alkalommal könnyebb dolgunk volt...

Szombat délután a nagy hőségben egyre jobban kezdtem várni az est közeledtét, amikor is a megbeszéltek szerint elindultunk a Höllentalba, egy hűvös szabadban töltött éjszaka utáni, remek mászás reményében.

Jó hangulatú hétvégét töltöttünk a Hohe Tauern legdélebbi csücskében, megmászva a hegycsoport királynőjeként is emlegetett, 3360m magas Hochalmspitz-ét.