Beszámolók

Pénteki kirándulásunkhoz olyan sziklát próbáltunk keresni, ahol a lányok és Erik biztonságosan tudták gyakorolni az előlmászás technikáit.

Peti, a pár héttel ezelőtti túránk képeit nézegetve kedvet kapott, hogy próbára tegye mászótudását Arnsteinwand áthajló falain.

Treking a Glockner lábánál.. de rosszul hangzik.. miért nem a csúcs?

Sport utak, vagy több hosszas mászás? Végül úgy döntöttünk, legyen mindkettő.

Erőnlétileg cseppet sem, csak fenékügyileg volt hosszú a túra. Gyönyörű időnk volt, sok kedves, segítőkész emberrel találkoztunk, csodálatos tájakat, településeket láttunk, nagyon jól éreztük magunkat. 

Idén is sor került Paklenicai túránkra. Nem teszem hozzá, hogy a "szokásos", mert ezúttal egy kicsit más jellegű és hangulatú volt, mint a korábbi években.

Örülök, hogy megmásztuk, gyönyörű út, még ha olykor erőltetett is az út vonalvezetése

200 km-es bringatúra (egy nap alatt) Hainburgba az osztrák-szlovák határ melletti,dunaparton fekvő kisvárosba a Fertő tó megkerülésével

Az áthajló falakhoz szükséges erőnlét megszerzésén még dolgozniuk kell, mert a függőágy igen hamar előkerült.

Ha csütörtök, akkor Hohe Wand, több kötélhosszas utak.

A sziklákhoz érve pazar látvány fogadott minket. A kő a sötétvöröstől a feketéig minden színben, fantasztikus formákban és alakzatokban díszelgett.

Nagy izgalommal vártam első kisebb tengerentúli túrámat, amelyet Long Island-i kis fészkemből kezdtünk meg. Az úticél New Hampshire, Mount Washington.

A Haid-Steig helyett a hohe wand-i Wildenauersteig-et másztuk. Számomra a kalauzban is szereplő vas „T-lépés” és a csúcshoz közeli kürtő volt a legizgalmasabb.

Egy rövidke videó az első deáktéri slacklineozásról.. a nyár folyamán rengeteg hasonló kis event-et tartottunk a Deák és Erzsébet téren. 

Aszuval egy csendes, nem zsúfolt, de komoly feladatokat ígérő mászóhelyet kerestünk.

Egyetlen kérdés volt csak az úttal kapcsolatban, milyen ruhában másszunk?

Reggeli érkezésünk után mindenki vadul forgatta a kallert, általunk még érintetlen utakat keresve

A falat reggeltől estig süti a nap, így ideális választás kora tavaszi, vagy késő őszi mászásokra.

A Weichtalhaus Parkolójában kiugrottunk a kocsiból, és a Weichtalklamm-on keresztül célba vettük a hegy csúcsát.

35 m magas, többnyire nehéz utakkal, de akad pár könnyebb is.

Megkérdeztem Petit volna-e kedve több kötélhosszast mászni..

A mészkő falakon rengeteg nitt sor kanyarog minden nehézségben

Végül az utolsó kötélhossz egy gyönyörű fehér sima reibungtáblán vitt fel, amelynek kulcsrésze igen érdekes technikát kívánt

Bécs közeli mászóhelyet választottuk, bízva a hétköznapok nyugalmában.

Barátaimmal, Tibivel, Attilával és Szeli Lacival már december óta terveztünk egy téli túrát

Csaptuk vágtuk..

Egy másik finalé - felderítő útra indultunk a Maximilianswandot keresve. Ugyan nem találtuk meg, de amit találtunk az csodaszép volt.

Gondoltam ha már ott vagyunk megéri ott maradni még egy napot és kiruccanni Fehér-kőre, legkedvesebb szikláim egyikére.

Vasárnap a januári hirtelen jött tavaszi idő hatására, az aktuális bécsi mászótermi tréningünket sziklára cseréltük.

Vagy 12x másztuk, innen-onnan-amonnan, voltak szinte áthajló részei is, meg tömöttebb kemény részek is, ahol alig bírtam a csákányt beverni, mindig kipattant.

A komor téli időben igazán jóleső érzés visszanézni ennek a novemberi napsütéses mászásnak a képeit. Samu írt egy klassz beszámolót róla, így utólag közzé is tesszük.

A 2010-es évet a Kletterhalle Wien minden igényt kielégítő mászó termében zártuk, és az újév első mászásaira is itt kerítettünk sort.

December 28-án a Raxon zártuk a túraszezont, erről olvashattok Kati tolmácsolásában.

A novemberi kellemes meleg időben még alkalmunk nyílt egy Adlitzgrabeni mászásra.

Sajnos lassan beköszönt a hideg, nyirkos idő és a sziklákról be kell költöznünk a mászótermekbe.

Egyesületünk kerékpáros ága eddig nem nagyon hallatott magáról a honlapon, de ez most megváltozik..

Attila és Áron a Hohe Wand egyik többkötélhosszas útján járt

Hideg volt, de gránitot mászni mindig jó!

Idén kivételesen őszre tolódott már-már szokásos Bohinji mászóturnénk. A nyári hónapokhoz képest Bohinj ilyenkor már kihalt, nincsenek túristák, a síelők közül pedig még csak a görsísek cikáznak fel-alá a Bohinji tó partján.

A sziklát egész délután tűzi a nap, kora tavasszal és késő ősszel ideális mászóhely. A sziklát egész délután tűzi a nap, kora tavasszal és késő ősszel ideális mászóhely.

Sok fejtörést okozott a hétvégi mászóhely kiválasztása, a csapattagok nagy mászótudásbeli külömbsége miatt.

Éreztem, hogy innen már meglesz a csúcs, még 500 métert kellett mennünk szintben. A kitartó taposás meg is hozta az eredményét, és 10 óra előtt elértük a 4810 méteres magasságot.

Jóska komával úgy döntöttünk, ha a többiek maradnak is mi nekivágunk, irány Adlitzgraben

Vasárnap újra Peilstein mészkőfalait kerestük fel.

Hajnali 6-kor a Stüdlhütte ajtaján kilépve belebámultunk a hajnali félhomályba. A látási viszonyok a Hütte magaságában jók voltak, de a környező csúcsokat mindenütt alacsonyan mozgó felhők borították

Két hete Tibi barátom felvetette, mi lenne, ha megmásznánk a Gross Glocknert?

Augusztusi első sziklamászásunk helyszínéül Peilstein falait választottuk Samuval, és két a sziklákkal most ismerkedő társunkkal Gáborral és Áronnal.

Hallgatnom kellett volna az Attilára, a telefonban mondta, hogy sz@rt sem ér a Peilsteinről szóló rész a Keltenkalkban és a Bergsteigenen.. nem hittem el, pedig tényleg..

Addig rágtam Attila fülét, míg egy nyári reggelen fél7-kor a bécsiek házi hegyének (Schneeberg) árnyékában kipakoltunk a kocsiból és kb. 40 perc alatt a parkolóból a Stadelwand fala alatt meredekké válló ösvényen felgyalogolva egyböl

Tibivel, Szeli Lacival terveztünk egy olyan túrát, mely bivakolással van fűszerezve.