Hohe Wand Wildenauersteig

Haid-Steig helyett Wildenauersteig, 2011. május 21.

A hajnali indulás már senki számára sem volt meglepő, az álmos tekintet, azonban mindenkire kiült. A „Klettersteig”-túrákban már tapasztalt kis csapat (Gabi, Juhász Attila, Kerekes Ati, Kálmán, Peti, András és jómagam) nekiindult szezonnyitó mászásának. Úgy tűnt, hogy minden kedvez a B-től D nehézségű Hans von Haid-Steig (Rax, Ausztria) leküzdésének – a korai óra ellenére a nap ragyogott, a kecskék... elnézést... a madarak csiripeltek. A beszállásig tartó kb. egy órás menetelésben kellőképpen leizzadtunk. Ráadásul az utolsó pár méteren kimondottam megszaporáztuk lépteinket, mivel a forrásnál megpillantottunk egy 20-30 fős fizetős túrázó csoportot, akik már nyakig felszerelkezve készültek megrohamozni az általunk is áhított utat – gondoltuk, ha megelőznek sosem érünk fel. De amint a „Kletterseitg”-et jelző táblánál először koppant jég a sisakunkon, rádöbbentünk, hogy nem szlovák szomszédaink fogják megnehezíteni a feljutást.

A kezdeti jég-potyogást igen erős eső követte, az égbolt színe hamarosan teljesen szürkévé vált. Aggodalomra a vizes szikla mellett még a dörgés és közeli villámlás adott okot. Ezen szerencsétlen véletlenek kombinációja várakozásra kényszerített minket. Felszerelésben és vízálló holmiban, „szikla-tető” védelmében, kb. három órát vártunk, hogy jobbra forduljon az időjárás. Hiába. Több alternatív javaslat megvitatása után egy közeli, Attila és Kálmán által már megjárt „Klettersieg”-re esett a választás. Abban reménykedtünk, hogy a Hohewand-nál talán nem esik és mégsem kell sikertől mentesen, csalódottan hazamennünk.

Fél órányi autózás után megérekztünk – az újabb kiszemelt cél a Wildenauersteig volt. Eső itt is esett, a felhők nem vonultak el igazán, de a zuhénak mi már csak pár cseppjét tapasztaltuk. Kálmán és Attila vezetésével megérkeztünk a beszállásig, melynek első pár méterét új fogások és lépések díszítették. Addigra már mindannyiunkról lekerült az esőkabát, az időjárás ismét a mi oldalunkra állt.

A mászókalauz szerint a Wildenauersteig D-s nehézségű, amit helyenként – a magam nevében szólva – érezni is lehetett. 2-3 kitett résznél remegni kezdett a lábam és kissé el is bizonytalanodtam, de a tapasztaltabbak instrukcióit követve kikeveredtem a galibából. Megtanultam, hogy ilyen helyzetekben meg kell őrízni a hidegvéremet. Számomra a kalauzban is szereplő vas „T-lépés” és a csúcshoz közeli kürtő volt a legizgalmasabb. Úgy vélem az út mindenkinek tetszett, komolyabb „Klettersteig”-ekhez is kiváló felkészülésként szolgálhat.

A csapat jókedvét még az is fokozta, hogy a napsugár végigkísért bennünket az egész Wildenauersteigen, a csúcsról pedig csodálatos kilátással jutalmazott meg minket.

 Kati