Bohinj 2010 ősz

Résztvevők: Ana, Samu, Attila, Áron, Pali, Peti (üveg), Nyiki Peti

Idén kivételesen őszre tolódott már-már szokásos Bohinji mászóturnénk. A nyári hónapokhoz képest Bohinj ilyenkor már kihalt, nincsenek túristák, a síelők közül pedig még csak a görsísek cikáznak fel-alá a Bohinji tó partján. Szállásaink az elmúlt években egyre jobbak lettek, ez alkalommal már talán kicsit túlzásba is vittük az extra szolgáltatásokat. Masszírozós kád, nagyképernyős tv + dvd lejátszó (az esti mászófilm vetítésekhez), internet és ami a legfontosabb, nagyon jól felszerelt konyha.

Első napunkon Bohinj 1-2-3 szektorában (a tó előtt balra, a Bellabue Hotel irányába, majd az első földúton 600m után jobbra) másztunk. A parkoló közvetlenül a sziklák alatt van, kocsiból kiszállva már csattanhat is az első köztes! Az összesen 84 db út mindegyike kiválóan biztosított, hosszuk 8 és 40m között változik. A számozás 3-7c-ig terjed így a Bohinjban először mászóknak alkalmuk nyílik kipróbálni a reibung mászást könnyebb utakon is. Fokozatosan emeltük a szintet, ahogy kezdtük megszokni a "se fogás - se lépés" érzését, amit kezdetben óvatos egyensúlyozással és némi bátorsággal kellett kompenzálnunk. A napot sötétben boulderezve zártuk a parkoló melletti tömbökön.

Másnap reggel nem kapkodtunk, mert 10 óra előtt nem nagyon szállnak fel a völgyben tanyázó felhők és hideg is van. A Stara Fuzinaból megközelíthető Pec szikláihoz néhány perces séta után jutottunk, egy új építésű bringaúton. Az előző napi sziklákhoz képest kevésbé reibungos, változatossabb utakra leltünk, A mászott utak 5a-7b közé estek (össz. 32 út található itt, 6-28m magassággal, 5a-7c nehézséggel). Egész nap toltuk a mászást, jónéhány eséssel fűszerezve.
Az igazán izgalmas események a nap végére viccnek szánt 6 méter magas, 3 nittel biztosított kis tömbön történtek (ordítozás, sikoltozás, sziklaomlás, földcsuszamlás..). E-sorok nyugalmát nem kívánom megzavarni az ott történtek részletezésével, minden esetre mi hatalmasakat nevettünk, így jó hangulatban zártuk az aznapi mászást is.

A harmadik napon újra az első nap szikláin kezdtünk, a kimaradt utak közül néhány nehezebb reibungos került sorra. Majd a tóparton található Aréna falán másztunk. Ideális mászóhely, a hamburgeres és a mászóbolt 10m távolságra van a sziklától. Viszont mára már kissé elhanyagolták a szebb napokat is megélt falat. Korábban komoly versenyeket rendeztek itt, éjszaka gyakran világítás mellett is mászható volt. Késő délután szemerkélni kezdett az eső és sajnos ez a negyedik napon is folytatódott. Nyikos Peti kivételével - akinek így a két napos rafting után csak egy nap mászás jutott - nem bántuk a (kényszer)pihenőnapot, hisz előtte minden nap - ha nem is erőltetett - de folyamatos sportutas mászás volt.

A pihenőnap reggelén továbbra is szakadt az eső, ezért a reggelizést hosszúra nyújtottuk (8-11), pakolni pedig csak a német nyelvű, délelőtti műsorsáv szemrevételezését követően kezdtünk. A társaság hazautazó és Bohinjban maradó fele búcsúzóul a tó másik oldalán található nagy vízeséshez zarándokolt, ahol bőrig ázott a fentről, a vízesés közelében pedig minden irányból támadó vízcseppek miatt. Ennek ellenére érdemes volt megnézni, monumentális és nagyon szép. Visszafelé a hazautazó osztag megállt még kicsit a tóparton fényképezni, majd Sopron felé fordítottuk a Peugeot elejét és haza indultunk..
[Peti (üveg)]

Petiék távozásával a csapat megfeleződött, így a ház egy kicsit csendesebbé, az étkezőasztal áttekinthetőbbé vált. Az eső elálltával megtekintettünk egy még a terveinkben szereplő mászásra váró sziklát, (Bohinjska Bela) és tettünk egy sétát Bled belvárosában.
A pihenőnapot követő reggelen Bitnje kellemesen áthajló sziklafalát választottuk. A falu központjában található kis parkolóból indulva, 7 perc sétával elérhető a szikla. A falon 4c és 8b+ közötti nehézségben 49 út kanyarog 8-35m hosszban. Itt is szorgalmasan másztuk az utakat, bár Ana és Áron már fáradtak voltak, újaikról a bőrt már lekoptatták az elmúlt napok mászásai. Samu belepróbált egy 8a+-os útba, én egy szemre is tetszetős 8a-t választottam. Jót kínlódtunk, egész jól ment, de ez a nehézségi fokozat már a jövő év problémája lesz.

Utolsó napi mászásunkra Bohinjska Bela szikláit hagytuk. Bohinjska Bela egy fantasztikus falu, ahol a kertek hátsó kerítése egy a falun végig húzódó 25-30m magas áthajló sziklafal. Persze a falu népének eszébe se jut mászni rajta, grill sütőt építenek alá, kamrát vájnak bele, szőlőt futtatnak rá. A mászók számára két kisebb rész látogatható. A két szektorban összesen 101 út 8-33m magasságban, 3-8b+ közötti nehézségben mászható. Mi a B szektorban gyötörtük magunkat szép, de néha kicsit vizes utakat mászva.

Összefoglalva: Egy nagyon jó mászó hetet töltöttünk el a Bohinj környéki falakon. Jó mászásokkal, főzésekkel, kajálásokkal, esti beszélgetésekkel, kártyapartikkal és nagy röhögésekkel. Az amúgy sem szomorú mászócsapatunkba új szint és még több vidámságot hozott új mászónk Ana, akinek ezúton is köszönjük, hogy megszabadított minket Samu kora reggeli sürgetésétől „gyerünk-gyerünk már rég a falon kéne lennünk, bemásznak minden útba!”

Aki szereti a nyugalmat, és nem szeret tolongani a fal tövében szabad utakra várva, annak Bohinj és környéke ősszel és tavasszal ideális mászóhely.

[Attila]