Beszámolók

Aszunak még bőven volt tartozása a szikla felé főleg a keményebb fokozatokban, így bőven volt lehetősége az onsight mászások gyakorlására

Kissé el- és agyonfagyva, brutálul (alsógatyáig) elázva és a tüdőgyulladás veszélyétől „reszketve” elégedett diadallal rohamoztuk meg a csúcs alatt csücsülő Defregger hüttét.

Forró péntek délután a határ felé közeledve még nem tudtuk hogy merre induljunk mászni.

Végre elérkezett az idő nyári hosszabb mászó túránk megejtésére. Ezeket az évszakonként ismétlődő utazásainkat tekinthetjük akár edzőtáboroknak is, hisz ilyenkor töményen a sziklamászással foglalkozunk. Eszünk, mászunk, eszünk,

Már a 7 órás misére hívó harangszó a falnál ért minket. Sajnos a szúnyogok is úgy gondolták ma reggel ott a helyük

Hétvégén Józsival és Aszuval Adlitzgraben áthajló sziklafalain koptattuk mászócipőinket

Belefutottunk egy hatalmas hóborította lejtőbe, amit a hátsó felünkön csúszva abszolváltunk, szerintem ez a legjobb móka ebben az óriási játszótérben.

Júni 23 kora reggel 5 óra. Peti megérkezik elém, gyors felkapjuk a 140 literes sárga North Face duffelt, amibe gyakorlatilag 2 maláj konzumnőt simán elpakolnánk, de ezúttal a felszerelések és a sok-sok hami kapott helyet.

Reggeli gyors egyeztetés után Samuval, Aszuval és az újonc mászó Petivel célba vettük a Thalhofergrat sziklatömbjét.

Munka befejeztével egy gyors mászócipő vásárlás után Aszuval a Hohe Wand Bereich Turnerbergsteigerkessel szektorát vettük célba.

A látotávolság is a nullával volt egyenlő, ezért a többieknek meg sem tudtuk mutatni, hogy merrefelé fogunk felmenni. Igazából csak egy hatalmas felhöt láttunk, ezenkivül nem sok mindent ..

A mászások helyszínéül a Roter Offen jól biztosított V-ös nehézségű útjait választottuk, melyeken újdonsült mászóink megbizhatóan mozogtak, így délután belekóstoltunk a VI-os fokozatba is.

Nagyon változatos mozgású, technikájú, nehézségű utak vannak ebben a mászóparadicsomban. Itt mindenki talál magának teljesíthető nittsort.

Hajnalban Kálmán kocsijának csomagtartója mégis megtelt a három 60 literes zsákkal, kötéllel és jégcsákányokkal.

Tibinek idén egyéb elfoglaltságai miatt még nem jutott ki a sziklamászás öröméből, ezért egy jó, formába hozó mászást terveztünk. Reggel Roter Ofen sziklafalán kezdtünk.

Csütötökön Csabival, Jóskával és két vendég mászónkkal, a Farádi Leventével,és a Celdömölki Domonkossal, Peilsein 26 szektora közül a Spartastein sziklafalát kerestük fel.

A kastély egész területén mászhattunk, boulderozhattunk, márha a tömegnyomortól volt épp szabad helyünk

Jött a szomorú hír, hogy Zsoltot súlyos balaeset érte. Egy pillanatig megfordult a fejünkben, hogy akkor hagyjuk az egészet, nem megyünk idén.. utólag már tudjuk, hogy nagyon nagy butaság lett volna kihagyni!

A zsákokból előkerültek az elemózsiás dobozok. Attila is előhalászta az 1kg paprikás csirkecombot a 1 kg nokedlivel, az osztrák pár elismerő felhördülésére. A házban duruzsolt a kályha, öntötte magából a meleget.

Szokásos reggel. Hajnali 4. Peti előtt állunk, várjuk, hogy jöjjön. Telefon. Semmi. Telefon mégegyszer. Álmos hang: Hálóóóó?

Év végéhez közeledve az egyesület pár tagja úgy döntött, hogy búcsúmászással köszön el a 2009-es szezontól, és úti célnak a Soprontól kb 90 km-re lévő Raxot célozta meg

Az év közbeni megbeszélések során szóba került, Olaszország Arco környéki sziklái, majd Szlovénia, végül a Horvátországi Paklenica völgynél maradtunk.

A hova menjünk a hétvégén mászni kérdésre egyszerre volt meg a válaszunk Józsival, hát hova, irány Adlitzgraben. Sopron 100km-es körzetében én ezt az ízig-vérig sportmászó helyet kedvelem a legjobban

Hétvégére a régóta tervezett és áhított Grossvenediger 3674m csúcsot szemeltük ki

Aszu barátomat rábeszéltem hogy egy kicsit hagyjuk a hátunk mögött a sportmászóhelyek zajos, sokszor zsúfolt világát, szálljunk szembe a gravitációval, és másszunk egy hosszú alpesi utat.

Hétvégén a Piestingtall szikláit látogattuk meg. A jónéhány szektorból, (9) az úthoz legközelebb eső Kalkofen tömbjét választottuk.

A nagy meleg és az égető napsütés elől egy árnyékos sziklafalra menekültünk. A Soprontól 50 km-nyi autózásra található Mödling szikláit választottuk.

Már korán reggel nekivágtunk a kilométereknek, hogy legyen időnk a nap folyamán gyönyörködni a tájban, ne kelljen szaladni. 6 óra után meg is érkeztünk, nyújtózkodás, öltözés, irány a mai napra kiszemelt klettersteig..

Idén Ferivel pattantunk az expedíciós Jumperba és kisebb navigációs (úúú bázz itt le kellett volna kanyarodni) nehézségek után már szeltük is a kilómétereket a hegy felé.

Aszúval és Józsival vasárnapi sziklatornánk helyszínéül a Peilstein falait választottuk. A fal olyan részén szerettünk volna mászni, amit még egyikünk sem ismert, így választásunk a Matterhorn tömbjére esett.

Tibi barátommal úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk nagy szerelmünket, az ÖTK klettergarten-t. Hajnalban neki is vágtunk az útnak, hogy mi legyünk az elsők.

Aszúval ma Peilstein gyönyörű szikláin koptattuk a mászó cipőinket. A rengeteg szektor közül most a Große Peilsteinwandot választottuk.

Hát a szívem párszor a torkomban volt, jó nagy pszichés terhelés volt az egész mászás, mert felfelé/lefelé sötétben a fejlámpa fényénél még talán jobb is, mert nem látod annyira a veszélyeket

Az esős időre való tekintettel, Sopronhoz egyik legközelebb eső mászó helyet Bad Fischau szikláit választottuk.

A hosszas tervezgetés után hármasban(Attila,Csaba,Felcser Laci) késő vasárnap délelőtt útra keltünk

Mikor Attila felért a standhoz, már látta, hogy miért földes az út és mit keresett az öreg a feszítővassal a kezében

Józsi barátommal egy kellemes kora tavaszi délutánt töltöttünk a Hochkogel áthajló falán.