Beszámolók

Vasárnap Aszu izgatottan hívott, hét elején Rax, Schneeberg 20 fok.

Rég nem voltunk már igazi sportmászós túrán, de most a rengeteg több kötélhosszas út teljesítése után ismét kedvet kaptunk a kis sziklákon való vad tornamutatványokhoz.

A bizonytalan időjárás előrejelzés ellenére vasárnapra többkötélhosszas utakat választottunk. Janó és Ádám a Joe Stickler Gedachtnisweg 385 m (7), Attilával pedig a Himmelsleiter 370 m (7-) utat szemeltük ki.

Pénteken kihasználtuk a szabadidőnket és kirohantunk a Hohe Wand-ra, hogy másszunk egy kellemeset, talán az utolsó napsütéses, száraz délutánok egyikén.

Heti Hohe Wandi mászó métereink teljesítéséhez egy véletlenszerű útvariációt hoztunk létre.

Futni vagy meghalni - avagy miért éppen a Tahoe tó és mit (ne) tegyünk ha nem egy őzike nézi, hogy nézik-e hanem egy medve, hogy megegyen-e. 

A Sarca-völgy falai után újra hazai pálya, ismét a Hohe Wand. Ezúttal a Sonnenurhwand legújabb útját, a 275 méter hosszú Jagd den Snarkot választottuk.

Másodjára szerveztük meg a nyár végi mászós-nyaralós kirándulásunkat. A tavalyi jól sikerült omisi után, idén az Arco környéki sziklafalakat és olasz vidéket fedeztük fel.

Eredetileg a Hochschwab környékére indultunk, de az időjárás nem kedvezett a tervünknek, így a már jól bejáratott Höllentalba vettük be magunkat két napra.

Egy hétfő koraesti mászáshoz tökéletesen passzoló, általunk már régen mászott, remek utat választottunk.

Úgy alakult, hogy mentőakciót kellett szervezni a Hohe Wand egyik útjába.

Mint már annyiszor, most is egy gyors, munka utáni mászásra indultunk a Hohe Wandra. Előtte a szokásos dilemma, melyik utat válasszuk.

Hétvégi mászótúránk céljául a csodálatos környezetben található Preinerwandot szemeltük ki.

Esőre álló időben érkeztünk a Hohe Wand falaihoz, így ez alkalommal a számunkra még ismeretlen Pyramide szektor rövidebb, könnyebb útjaiból válogattunk.

Volt egyszer egy fesztivál, amire tavaly Ati elutazott majd hazatérve a beszámolója közben minden tízedik mondata az volt, hogy „ezt át kell élnetek, jövőre el kell mennünk!”. Elmentünk.

Újra a Höllenthal, ismét a Blechmauer.

Pontosan egy hete, amikor jöttünk haza a horvátországi kirándulásról, Janónak akkor pattant ki a fejéből, hogy most szombaton másszuk meg a Durststrecke nevű 630 méteres utat.

Hosszú utak után egy más műfaj: a boulder.

Csütörtökön munka után, esőre álló időben indultunk szokásos, hét közbeni mászó portyánkra.

Az utazás egy fantasztikus dolog, de akkor igazán tökéletes, ha a tükörre akasztott „friend” a kanyarokban a vízszintes felé konvergál…

Az idei szezonban még csak egy utat másztunk a Pokol völgyében, ez így nem mehet tovább, ezért a Hohe Wandi látogatásainkat csökkentjük és a hangsúlyt a Höllenthali túrákra helyezzük.

A "régi bandával" egy Sopronhoz viszonylag közel eső igazi "hegy formájú hegyen", a Hochtoron jártunk. Az ennsvölgyi alpok legmagasabb csúcsát laza, "Genussklettern" stílusban másztuk meg a Josefinensteig részben biztosított hegyi ösvényén keresztül. + VIDEO 

​Hosszú idő után újra többkötélhosszban

Nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy Bónist és a sziklákat bemutassam egymásnak.

Egy újabb hét, egy újabb Hohe Wandi út. Ezúttal Leventéhez és Emihez csatlakozva, négyen indultunk a sziklák felé.

Egy nap, két Hochwechsel. Egy rehabos naplója :)

Idén először indultunk el a lenyűgöző Höllental völgy falai közé, ahol a kalandot és a nyugalmat egyaránt meg szoktam találni.

Péntek délután a várost elöntő forróság elől az ilyenkor már árnyékba boruló Hohe Wand Sonnenuhr falára menekültünk.

Szombat délelőtti tervünk egy gyors mászás volt, könnyebb hosszokból álló, a kikapcsolódást garantáló fokozatban.

​A heti Hohe Wandi mászó métereinkért ezúttal keményen megdolgoztunk. Most egy igazi sportos utat, a Coco + Cocobinét választottuk.

Erre az alkalomra már egy nehezebb feladatot szemeltünk ki az eddigiekhez képest, ez lett a Rókalány.

Mára is két utat terveztünk, ehhez reggel 8-kor el is indultunk a fal irányába, miközben a rádióból a Pál Utcai Fiúk muzsikáltak akusztikus felállásban.

Műszak letudva, munkahely bezár, kocsiba be, Ladánybene szól, irány a Hohe Wand.

Az időjárás előrejelzés egyértelmű erős esőzést ígért és mutatott, de Aszuval úgy éreztük, mennünk kell.

Kíváncsian vártam a vasárnap délelőttre kinézett feladatot, egyrészt a nehézsége miatt, másrészt idén ez volt az első Hohe Wand-i megpróbáltatásom.

A Velebit vad sziklafalai után újra hazai pálya, ismét Hohe Wand.

Május elejére egy több kötélhosszas mászásokkal teli edzőtábor volt betervezve, amit maradéktalanul meg is valósítottunk! Kaptunk hideget, meleget, rengeteget tapasztaltunk és mindemellett fantasztikusan szórakoztunk.

Vasárnapi programunkként a Scheiblingkirchen mellett fekvő, korábbról már ismerős Gretlwandot választottuk. Nagy örömünkre régi barátunk Bódis Pali is csatlakozott hozzánk soproni hétvégéje keretében.

Heti Hohe Wandi mászóadagunk teljesítéséhez erősen a délutánba belecsúszva érkeztünk, így egy gyorsan letudható utat, a Wand egy klasszikus repedés-rendszerét, a Direkter Österreicherseiget választottuk.

A 3. kötélhossztól enyhül a szigor, néhány nagy fogásos áthajló és élménymászás vár azokra, akik megküzdöttek érte.

Ez alkalomra egy, már hónapokkal ezelőtt kinézett nitt sort, a Hohe Wand legújabb útját, a Festung Europát választottuk.

E meleg, napfényes délutánt kár lett volna kihasználatlanul hagyni, így ráérő mászópartner híján a boulderezést választottam.

Vasárnap, a hűvös idő ellenére az előzetesen tervezett termes mászás helyett a sziklákat választottuk.

A kora tavaszi mászó szezont a Hohe Wand egy, nem a népszerűségéről ismert útjával, a Trüffelsauval folytattuk.

"A sítúrázás küzdősport Peti!" - Igaza lehet Eriknek: küzdünk felfelé, küzdünk a hideggel, lefelé a rossz hóviszonyokkal, a síelésre alkalmatlan helyekkel, stb.  De cserébe még mindig ez a leghatékonyabb és legstílusosabb módszer a téli természet érintetlen helyeinek felfedezésére. Ahol nyáron turisták özöne járja a hegyeket, ott ilyenkor csak néhány ember veri fel a tökéletes csendet, nyugalmat és békét amiről sokan csak hallották, hogy létezik. Mi kb. 150 km-re lakunk tőle és rendszeresen kóstolgatjuk ezt az ideig-óráig határtalan szabadságot nyújtó érzést. Ezen a héten a Hochschwab-on élvezkedtünk.

Herczeg Gábor barátom meghívására , úgy éreztem eljött az ideje ,hogy már rég dédelgetett tervemet megvalósítsam és célba vegyük a Tátra jegeit.

Itt a tavasz! Végre felmelegedett a hőmérséklet annyira, hogy megkezdhessük a rendszeres, heti Hohe Wandi mászásainkat.

A hétvégére tavaszi pincetakarítást terveztem és féltem, hogy tényleg csak az fogja kitenni a hétvégémet, ezért Erikkel még szombat délelőttre gyorsan leszerveztünk egy kis sítúrázást. 

Március 5-ére és 6-ára tervezett jégmászásra hárman maradtunk Emese ,Csilla és jómagam ,ami a kezdetekre emlékeztetett mikor elkezdtünk járni ,,Alizhoz jeget mászni,,

Az elmúlt hétvégére meghívást kaptunk az Outdoor Inhales csapatától, hogy közösen hódítsuk meg a Középső-Hajag csúcson levő elhagyatott rádióállomás tornyait, ami részünkről egy hatalmas kalandtúrába ”torkollott”.