Steinerne Stiege (1432m)

Peti egy ideje már elkezdett rávezetni tudat alatt arra, hogy el fog vinni magával túrasíelni, és ez meg is történt az újév első vasárnapján!
 
Sokáig ellenkeztem, hogy nincs nekem szükségem ilyen fajta havas téli sportok űzésére, de az ügyes rávezetés után, mikor megkérdezte, hogy van-e kedvem kipróbálni velük egy felfelé menetet, majd egy laza lesiklást, azonnal igent mondtam. Sőt olyannyira izgatott is lettem, hogy már én kezdtem hajszolni a dolgot, hogy mihamarabb sort keríthessünk rá.
 
Attilától kaptam kölcsön túrasít, ami az első pillanatban megtetszett, az egyesülettől pedig sisakot és szemüveget sikerült verbuválnom, így már készen is álltam a megpróbáltatásra.
Mönichkirchenből indulva egy csodálatos vidéken és nagyon szép időben mozogtunk, mindenféle nehézség nélkül. 9 óra tájt indultunk el, hogy leküzdjük a hosszan elnyúló 428 m szintkülönbséget, amit másfél órát vett igénybe.
Miután felértünk és elfogyasztottuk a magunkkal hozott banánt és műzliszeletet, leszereltük a „fókákat” a lécekről, majd egy 10 perces gyorstalpaló után meg is kezdhettem életem első sílécen történő lesiklását.
Eleinte rendesen be voltam rezelve, mert a léceken navigálni számomra idegen volt. Annak ellenére, hogy viszonylag hamar ráéreztem a mozgásra, volt egy két esés, amik a kezdeti bénázásomból adódtak, de a végére a sikerélmény és az óriási adrenalin löket felejthetetlenné tette az első alkalmat!
 
Nagy élmény volt, hogy a srácok által belekóstolhattam, ebbe a számomra új sportágba, amibe egyből bele is szerettem.

---