Brela Capitan Pampirula 90 m (6a)

A szeptember végi Omis-ban tartott Summit Sport-os évadzáróra páran kissé késve érkeztünk, a többiek akkor már 4 napja koptatták a környékbeli sziklákat. Ádám tudta hogyan kell felkészítenie engem a másnapi mászásra: 700 km vezetés után azonnal borral, reggel kávéval kínált. :) Kinézett egy három kötélhosszas utat, amit a héten az Attila - Aszú páros  már megmászott, estére pedig strandolást ígért..  
 
Az Omistól kb. 20km-re délre fekvő Brela felett, az egyik osztrákok által nittelt sportmászó szektorban volt alkalmam kellően ráhangolódni a helyi jellegzetes mészköre. Szeptember vége ellenére ragyogó napsütés és egy kis kellemes tengeri szellő varázsolt 25 fok körüli ideális mászóidőt. A mászóhely magasan a tenger feletti sziklák tövében fekszik, így a bemelegítő mászások során egész nap gyönyörű kilátásunk volt a kék vízre és a környező sziklákra. 

Az Captain Pampirula beszállóját már dél körül elkezdtük nézegetni, de még voltak terveink a szektorban található rövidebb 5c körüli utakkal is, így egy másik páros nekiindult rajta. Vártuk, hogy leerszkedjenek, de csak nem akartak visszatérni.. nem bírtuk tovább, Ádám nekiugrott az első kötélhossznak. Még fel sem ért az első standig, mikor ijesztő módon hatalmas kötélkupac csapódott be pár méterre tőle. Áháá, jön lefelé a másik páros! Az első standban tülekedés támadt, állt a projektünk pár percig, míg megvártuk, hogy a horvát csajszi és barátja leereszkedjenek. Beszéltem velük pár szót a földön, 50-es kötéllel álltak neki az útnak, ezért az utolsó kötélhosszt már nem merték megmászni (nem tudták milyen hosszú), a leereszkedésük pedig kicsit trükközve működött csak a kalauz szerint 60-es kötéllel mászható úton. 

Az első kötélhossz végig érdekes volt, az imádott hatalmas pikkelyek mellett voltak benne fogásmenetes reibungos, az egyensúlyérzéket próbára tevő mozdulatok is. A stand előtt pedig egy egészen érdekes traverzzal kombinált tagolt szakasz szórakoztatott minket. 

A második hosszt én másztam előre, ami szintén egy változatos, amolyan mindent bele út volt. Változatos pikkelyes formák, trükkös platnik, különleges felületű mészkő, és még sorohlatnám. Egyáltalán nem volt nehéz hossz, öröm volt minden mozdulata. A második standban már elég magasra kerültünk néhány tengeres-sziklás selfie-hez :), amiket az őszi lapos napsugarak még idilibbé tettek. 

Az utolsó kh. rövidebb volt mint a többi, egy kitett nehezebb szakaszt tartalmazott ugyan, de az is csupa örömteli mozdulatból állt. Néhány csúcsfotó elkészítése és az idilli nyárvégi pillanatok kiélvezése után három kötélhossznyit ereszkedtünk a földig.

A helyi köztestávokhoz mérten jól biztosított, átgondolt, remek út volt. Ha be kellene mutatni mi a jó a Paklenica és Omis jellegű mediterrán mászóhelyekben, ezen az úton szemléltetném. Ugyan másnap megmásztunk egy 6a+-t is, így nem az szezon legnehezebb, de feltétlenül a legszebb és legélvezetesebb mászása volt párosunk számára.