Hochwechsel v.1

A Schneeberg-Rax párosnál nem sokkal alacsonyabb, de még azoknál is "barátságosabb" kinézetű Wechsel csoport a magyarok által kedvelt közeli síterepek, Semmering/Stuhleck/Sankt-Corona/stb. dél-keleti szomszédságában húzódik. Legmagasabb csúcsa a Hochwechsel (1743m), mely egy sok kisebb púpból álló hosszú, lankás gerinc része. 
Azért választottam ezt a mai futkározás színhelyéül, mert a műholdképek alapján szimpatikus volt, hogy a Schneeberg és Rax hegyekhez hasonlóan kopár, lankás futóterep terül el a hegy tetején. Illetve azért, mert magasabb társaival ellentétben a csúcsra nem csak olyan kaptatók vezetnek amik többségén sajnos még esélyem sincs felfelé is futni. :)

A kocsit 8.40 körül terv szerint a Mariensee feletti egyik kanyarban megbúvó kis parkolóban hagytuk, majd a sárga táblákat követve a Wolfengraben völgyön keresztül egyenesen a Hochwechsel csúcsa felé vettük az irányt. Kicsit megilletődtem a táblára írt 3 órás szintidő láttán, hirtelen azt hittem benéztem valamit a térképen, de aztán kiderült, hogy nagymami tempóval értendő. 

Kezdetben keskeny ösvényen (piros jelzés), majd (az enyhébb felmenetet válaszva) nyíl egyenes elhanyagolt erdészeti úton (kék jelzés), végül ismét a piros jelzésű ösvényre visszatérve értük el a Marienseer Schaig házat, ahol egy pár perces tehénkerülő kaland után jól elnéztük az utat. Nagyon jó tempót mentünk addig felfelé, nem futottunk (legközelebb itt megpróbálom!), de gyors gyaloglásnak elsőosztályú volt. A terep is kedvezett, nagyon egyenletesen, hosszan emelkedett, kevés nagy fellépésre volt szükség az ösvényes szakaszon. Még a totonyiránt felmenetünk is kényelmesnek volt mondható.

A ház mellett induló műút első kanyarjában aztán direktre vettük a figurát és (a tervezett ösvénnyel párhuzamosan) egy meredekebb füves réten kaptattunk felfelé. A tempó itt egyrészt a dőlésszög, másrészt az áfonyabokrok miatt is visszaesett.
A gerincet elérve beigazolódott a "remek futóterep" sejtésem. Bár most csak alig 2 km-t tettünk csak meg a gerincen a csúcsig, majd onnan az első levezető útig, tényleg jó terepnek bizonyult. A csúcson szusszantunk, ettünk egy műzliszeletet, de nem hagytuk kihülni magunkat, pár perc után lefelé vettük az irányt.

Túl korán kormányoztam a többieket a gerincről a parkoló irányába, így végül ismét a Mairenseer Schwaig-nál kötöttünk ki. A balra vezető döngölt utat választottuk, amivel aztán jól bepótoltuk a hiányolt lankásabb terepen való futást. Kezdetben egész kicsit emelkedett, de aztán hatalmas kunkorokat leírva szépen, egyenletesen lejteni kezdett a kanyargós erdei út, amiből szerintem a hegyen lehet vagy 100 kilóméternyi mindenféle meredekséggel, egymásból elágazva, erdei ösvényekkel összekötve, völgytől a gerincig. Nagyon ideális edző terepnek tűnik teljesítménytúrákra, illetve a téli túrasís szárnypróbálgatásaim helyszínei közé is felírtam..

Végül a Wechselgraben völgyben egy másik hasonló útra csatlakozva egészen a felfelé vezető utunkkal való kereszteződésig futottunk. Végül az almok között kanyargó, már ismerős ösvényen jutottunk le a parkolóig, ahonnét kevesebb mint egy óra alatt ebédidőben Sopronban voltunk.

• Táv: 17 km
• Pozitív szint: 1147m
• Teljes időtartam: 2:32 perc