Hohe Wand Smoky Joki 235 m (6-)

Hosszabb kihagyás után mindig nagyon nehéz visszaszokni a sziklák világába. Sajnos a mászópályafutásom tele van ilyen hosszabb-rövidebb kényszerszünetekkel. Kezdetben az egyetemi vizsgaidőszakok, később a munka szólt közbe akár hónapokra lerombolva azt a sziklán való magabiztosságot, amit csak rendszeres mászással tud felépíteni a mászó. A “visszatérésekkor” mindig egy kicsit újra tanulok mászni. Erősebb ilyenkor a félelem, a bitonytalansági faktor, a sziklába vetett bizalom is megrendeül (csúszik-e, kiszakad-e, letörik-e, stb.). Hosszú, több köteles utakkal újrakezdeni még nehezebb, hiszen a kihagyott időszakban a falon való gyors mozgáshoz szükséges technikai rutin is megkopik, többször fordul elő felesleges “molyolás”, bizonytalankodás, eltévedés a falban.

Szerencsére Attila sugalmazásának köszönhetően Ádámmal végül jó utat választottunk: egy viszonylag hosszú (235m), de könnyű hohe wand-i mászóutat, a Smoky Joki-t szemeltük ki csütörtök délutáni feladat gyanánt. Ugyan UIAA6- fokozatra adják, de két rövid 5-ös körüli szakaszt eltekintve valójában 3-4-es fokozatú az út. Az ilyen hosszú és könnyű mászások jót tesznek a "visszaszokó" fejnek: kevesebb a stresszhelyzet, kisebb a csalódás lehetősége. A biztobság kedvéért még a parkolóban "kiosztottam" szegény Ádámnak a 6- -os kötélhosszt, amit ő készségesen bevállalt előre. Így már teljes lelki nyugalomban ugrottam neki az első hossznak. Ádámmal utoljára két éve másztam együtt sziklán, pont itt a Hohe Wandon, a Traum und Wirklichkeit nevű első hohe wand-i útját. Azóta ő rengeteget járt ide, nagyon sokat fejlődött, stand építés és mozgás közben is látszik, hogy igazi nagyfalas mászóvá vált. Ez a tény önmagában is nagyon jót tett a fejemnek, nem kellett izgulnom a partner miatt, végig biztonságban éreztem magamat.

Az út a Sky Walk-tól jobbra, egy gerinc-szerűségen kezdődött, amit rettentően tűzött a nap. A második kh. után jobbra, egy árnyékosabb bevágásba kanyarodtunk és folyamatosan kissé jobbra tartva, két kötélhossznyit mászva jutottunk fel az előttünk magasodó masszív tömbön, amin a kulcs rész is található. Ez a szakasz kitettebb, de nagyon kellemes mászás masszív kövön. Az 5. kh-ban balra kersztetük a szomszédos utat (amit Attila és Aszú párosa mászott épp). Egy-egy sétálós, földes, gazos szakaszt is le kellett ugyan küzdenünk az út során, de ezektől eltekintve egy végig határozott fogásokkal tarkított, enyhén befele dőlő, jól biztosított útvonal a Smoky Joki. A tájékozódási nehézségeket (Ádám és én is elkavartunk egy kicsit) főleg a nagyon könnyű szakaszok okozták. 

Közben egy koncertet hallgathattunk végig Jean Michael Jare amatőr labanc követőitől, akik a Sky Walk tövében borzalmas földöntúli zajjal zavarták a Hohe Wand nyugalmát és egy idő után már a mászáshoz szükséges koncentrációnkat is.

Végül a szomszédos utat mászó Attila-Aszú párossal egyszerre értünk fel és dőltünk hanyatt a Wand füves fennsíkján. Kellemesen elfáradtam testileg és fejben is, de a motivációmnak nagyon jót tett ez a könnyű "visszavezető" kezdet. Már nagyon várom a következő hasonló alkalmat!