Időpont:

Helyszín:

Beszámoló:

Résztvevők:

HTL (Blutspur) - Hohe Wand

- via ferrata -

HTL (Blutspur) - Hohe Wand

hwhtl5.jpg

Reggel 8 körül már a szeptemberi kellemes napsütésben sütkéreztünk a Hohe Wand Sonnenuhr parkolójában. Közben komótosan készülődtünk arra a rengeteg szörnyűségre amit az évek során hallottunk / olvastunk erről az útról. :)
 

Megközelítés:

A parkolótól kissé balra található réten felkaptatva belőttük a Sonnenuhr Wand helyét (Skywalk alatti falrész) így kissé jobbra tartva, végül a fal aljában futó Wandfuss-steig-en haladva megtaláltuk az eltéveszthetetlen beszállót. 
 

HTL

Az út mint minden valamirevaló nehéz via ferrata korcsolyapályává koptatott kővel indul. Rövid D-s szakasz után nem sokat finomkodtak az építők, már bele is küldik a népet a jóba: nesze egy áthajlás E-ért! Két mozdulatról beszélünk, de egy kis lábmunkával igazából alig érezhető, hogy áthajlik az út, én valami teljesen másra számítottam az elbeszélesek alapján. Atti küzdött rendesen, de két lépésben megoldotta a problémát. Az "áthajló" akadály kb.15m magasan van, ahol a magassághoz kevésbé szokott versenyző már elkezd parázni, jelentkeznek a tériszonyos, lábrázós tünetek. Szóval jól dolgoztak az út építői,  már az út elején minden adott egy szombat délelőtti laza kis adrenalin fröccshöz.

A mesterséges lépések (nyilván szándékosan) irgalmatlanul ócskák az egész útban, de ahová feltétlen kellett oda azért tettek kis kiálló kampókat. Ezeket akár standoláshoz is használhatjuk, ha már elfáradtunk. Az osztrák leírásokban javasolt mászócipőt túlzásnak tartom, nálam a sima terepfutó cipő tökéletesen működött. Igaz, volt ellenpélda is: egy osztrák páros annyira szétesett az első szakasz nehézségei miatt, hogy egyikük még a speciális kletteres cipőben is produkált visszacsúszást egy 50 fokos platnin. (Végre közelről figyelhettem meg milyen ocsmány dolog belezuttyanni akár csak pár centit is a kletter kantárba..).

A drótkötélen kívül (ami az út teljes hosszában fut) sok más mesterséges segítségre ne számítsunk, itt-ott a már említett kampókkal és nittekkel könyörülnek meg rajtunk, illetve a sodrony konzoljait is "tiporhatjuk" ha másként nem megy. Egy kis ügyességgel azonban a szikla természetes fogásai és lépései jól kihasználhatóak (sziklamászó tapasztalat előny) és a legtöbb "nehéz" rész könnyedén megoldható izzadtságcseppek nélkül. 

A kezdeti 30-40m ""áthajló rémség"" után még kb. 50m kitett, függőleges közeli, kevés pihenési lehetőséggel ellátott strapás rész alkotja az út első szakaszát (Teil 1).

Fáradalmainkat egy nagy fákkal tűzdelt teraszon pihenhetjük ki (itt helyezték el a csúcskönyvet is). 

Fokozatosan könnyülő, kb. 80m C / D szakasz következik ami már sokkal szabdaltabb, kényelmesebb és befele dől. A végén A/B nehézségre vált az út. 
(Teil 2) 

A HTL utolsó szakaszának két variánsa létezik. Az elágazás az ÖTK Klettergarten alatt található:

a.) Kiszálló - akinek az első és második szakasz elég volt, kiszállhat az útból. (kissé balra tartva a sziklamászó sportutak alatt a Völlerin ösvényig sétálva)
b.) HTL "original" - azaz az út befejezése, harmadik szakasza: jobbra indul egy kezdetben B nehézségű traverzzel kezdődik, majd egy C/D platni-rendszerrel és felszökésekkel tarkított szakasszal fejeződik be a Skywalk tőszomszédságában (karaktere nagyjából egyezik a korábbi szakaszokkal).
c.) Blutspur nevű E nehézségű via ferrata, ami egyenesen felfelé található kb. 30m-el feljebb. Én ezt választottam.
 

Blutspur

A Steig az ÖTK Klettergatren tövében, attól kissé jobbra indul. Egy függőleges 30m-es falról van szó amiben egy a HTL beszállójához hasonló rövidke kis "áthajlás" is helyet kapott nehezítés képpen. Csúszós kő, itt-ott vizes fal, a jó fogás-lépés ritka. Szvsz. egy rövid és értelmetlen drótcibálás. :) Kiszállója a Skywalk feletti füves rét.


Lejövetel: 

.. a Skywalk mellett felérve balra, majd a Völlerin táblát követve a Völlerin Steig-en. Sokat és kitartóan kanyarogva lefelé eltéveszthetetlenül kiindulási helyünkre, a főparkolóba jutunk. 

 

Vélemény: 

Egyrészt élveztük a vénasszonyok nyarát, a Hohe Wand atmoszféráját, a magasságot és a küzdelmet. Többnyire szép helyen, masszív sziklán vezet a Steig, alapvetően tetszett. Másrészt viszont Attila részéről is megerősítést nyert régóta hangoztatott véleményem, hogy "Az E nehézségű klettersteig már hülyeség".

Ahogy a bevezetőben is írtam, nem szeretem az extrém klettereket. A via ferrata-ra valamiféle biztosított hegyi ösvényként tekintek, nem pedig a sziklamászás könnyített formájaként. Bár sokan a nehéz via ferrata utakat a sportutas sziklamászáshoz próbálják hasonlítani, valójában mozgásvilágát tekintve sokkal primitívebb annál: a falból kiálló vasakra kell bíznunk magunkat, azokat kell cibálni, rángatni. Ezzel viszont elveszik minden ami a sziklamászás lényege és ami élvezetes: az egyensúlyi helyzetek, a problémák ügyes megoldása mind-mind egy "villámhárító" megmászásává degradálódik, ahol az eszetlen "nyers erő" dominál, nem a technika. Ezt én már nem élvezem és őszintén szólva sziklamászó szemmel állati veszélyesnek is tartom, de erről nem szeretnék most oldalakat írni..

Egy szó mint száz, szerintem ez volt az első és egyben utolsó E-s klettersteig amit életemben megmásztam. A kantáromat - ahogy eddig is - a hegyi túrázás egyes szakaszainak kiegészítőjeként használom, a D-E nehézségű "sport ferratakat" messze elkerülöm. 


Ha tetszett a beszámoló, oszd meg másokkal is!


Ezeket olvastad már?


Schneeberg, Stadlwand Durststrecke 630 m (7-)

A nemrégiben felújított út a Stadlwand legmagasabb falrészén halad felfelé. Nyugodtan nevezhetnék a becézett táblák…

Hohe Wand Hamburger Pfeiler 200m (6)

Az utóbbi hetek esős időjárása meghiúsította Ádámmal közös hohe wand-i mászásainkat, de ezen a héten…