Valahogy nem állt össze a kép a beszállónál. Voltak fenyőfák alakzatban, de a beszorult kő nem akart előkerülni. Valahogy túl közel is voltunk a Draschgrat tömbhöz, de amit látni lehetett (a nittek helye és a nehézség) is stimmelt. Hosszas tanakodás után "Másszunk, ne tököljünk, jó lesz ez" felkiáltással nekiláttam az útnak.
Az Reineckefuchs topo az első kh.-t 5- -ra írta, kb. annak is éreztem, könnyű volt, szép, minden klappolt. Aztán feljebb nem találtam a kötélgyűrűs lehetőséget, ami már kissé gyanússá vált. A torony tetején az irányváltás és a stand távolsága még a másik út topo-ja szerint rendben volt :), de aztán már nittek következtek szögek helyett és jóval könnyeb fokozatnak tűnt a folytatás. Ekkor már sejtettük, hogy a Reineckefuchs helyett a Draschgrat-ba száltunk be.. :D
Itthon megnézve, egyből a Draschgrat Schwer variánsának második kötélhosszába, egy párkányon. Mondjuk
ha ezt a képet is kinyomtatom, azért egyértelmű lett volna, hogy a keresett út párkánya teljesen másutt van, konkrétan a völgy másik oldalán.
Aztán a Draschgrat Light két zergefuttatós 2 - 3-as kötélhossza után felértünk a jól ismert Draschgrat "csomóponthoz" ahol épp egy hete Ádámmal is jártunk a
Traum und Wirklichkeit (6+) kapcsán.
Még 35m 2-3-as unalom következett szép panorámával (5. kh), aztán átcsaptunk az 5+ -os nehezebb változatba (6. kh.) ami már egy kicsit kitettebb és függőleges falon visz.
A 70m-es kötélnek hála meg sem álltam a korábbi Draschgrat kalandokból jól ismert utolsó szakaszon (7. kh.) az út végéig.
Összességében egy könnyű, jóleső kis átmozgatásban volt részünk a Draschgrat Light & Schwer Mix-ben. Ez volt a cél, így felérve nem volt okunk szomorkodni. Már csak azért sem, mert az előttünk haladó páros egyik tagja volt az a cipő dealer aki pár hete mászott előttünk a
Betty und Paul útban. Viccelődtem velük egy sort míg Áron felért, majd a már kissé őszies hangulatú naplementében eltűntünk kelet felé.
Ausztria
