Hochschwab - Lufthammer 300m (6)

Szombaton reggel 6 körül hagytuk el a Sopron táblát és két órával később már a Hochschwab dél-nyugati oldalában a Bodenbauer Vendégház parkolójában próbáltuk beletömködni a sziklamászáshoz és  a hegyi éjszakázáshoz szükséges cuccainkat nagy hátizsákjainkba. A völgyet ekkor még vastag ködfelhő borította, de az előrejelzésekből tudtuk, hogy odafenn napos idő várható.



Megközelítés
Jókedvűen indultunk el a Trawies patak mentén felfelé a rendkívül hosszú Trawiestal völgyben a majdnem 1000m szintkülönbség meghódítására. A szint többségét a völgy végében, a G'hackt kuloár tövébe felvezető kaptatókon nyertük. A kuloár felé vezető út elágazásához felérve már látszódott a Hochschwab hosszan elnyúló déli fala és rajta a kiszemelt mászóutunk. Kis pihenőt tartottunk, majd 15 perc kényelmes gyaloglással felkaptattunk a Trawies nyeregbe, ami egy a Seetal-t a Trawiestal-al összekötő dimbes-dombos, füves, morénás terület, telis-tele karsztos víznyelőkkel. Kiszemeltünk egy sziklaüreget nagy hátizsákjaink elrejtésére és felöltöttük mászófelszerelésünket. 

Beszálló
A topo és egy fotóra jelölt útvonal segítségével meghatároznunk, hogy hol lehet a beszálló, majd toronyiránt átvágtunk a déli fal alatt húzódó kőmorénán. Egy kis füves terület fölött egy széles bevágásban másztunk felfelé pár métert, majd onnan jobbra kikanyarodva néhány méter négykézláb mászás után megpillantottuk az első nitteket és derékmagasságban egy kötélgyűrűt, ami hasznosnak bizonyult a biztonságos készülődéshez. 

1. kh
Ádám kezdett. Az első két akasztásból kissé elhamarkodottan azt a következtetést szűrte le, hogy egy sportútként biztosított mászóúttal van dolgunk. A harmadik nitt távolságát megpillantva az álom szertefoszlott. Ádám szavaival élve az első hossz egy táblamenyország, nagy nitt-távval, ahol meg kell tudnod bízni a lépéseidben.

2. kh
A második hossz stílusa azonos az előzővel. A hossz kezdetén egyetlen nittben különbözik az 5 és a 6+ variáns. Én az 5-öst választottam egy kötélgyűrűt, majd a második nittet akasztva. Az út ezután kicsit nehezedett 6-, majd 6-os fokozatra, gyakorlatilag itt is végig sima platnikon, apró reibungos fogások, itt-ott egy-egy kis perem áll rendelkezésre a továbbhaladáshoz. A hossz végére már kezdett begörcsölni a vádlim a "pipiskedő" lépésektől.

3. kh 
Egy 55m hosszú 4-es körüli hossz, két nittel. Ádám tett bele néhány éket is, ezeknek akadt hely bőven. Az első két kh-al szemben ez már törősebb, tagoltabb kövön vezet. Keresztez egy bevágást ahol a videóban látható módon néha jönnek kisebb-nagyobb kövek attól függően, hogy a felettünk haladó párosok a hasonlóan törős kh-okban mennyire óvatosak. Nos, a szlovák sporttársaink egyáltalán nem voltak azok...

4. kh 
A harmadik stand egy széles párkányon volt, amin egy utunkat keresztező osztrák párossal osztoztunk. Innen kissé befele dőlő, majd több helyen teljesen függőleges, könnyen mászható 5- és 6- szakaszokból álló kötélhosszt másztam előre. Élvezetes, de rövid 25m-es mászás volt.

5. kh 
Ádám derekasan megbírkózott a függőleges, feltűnően sűrűn nittelt 6-os bevágással, majd kissé balra tartva, fokozatosan enyhülő és ritkuló biztosítású szakaszokat leküzdve elérte az 5. standot, ahonnan már látszódott az út utolsó három kötélhossza és a felső szakaszra jellemző barázdált formációk.

6. kh
25m könnyű, 4- egy kis tolatással, egyetlen egy nittel és egy másik út láncos standjával. Raktam két éket is, biztos ami biztos alapon. 

7. kh 
Egy kötélgyűrű és egy nitt után megállt a tudomány. Teljesen sima platni. Egy kis gondolkodás után Ádám bátran fellépett, balra traverzált és így már elért olyan fogásra alkalmas peremeket, amiből akasztható volt a 3. köztes. Még másodban is nehéz volt ez a rész. A kunszt titka csupán annyi, hogy nem csúszik a kő, bízni kell a cipőben és a lépésben.
A platni után indult a "vasutas" szakasz. Én eddig csak Paklenicában az Anica oldalában láttam hasonló formájú követ: a sima falat párhuzamosan, sínpár szerűen 5-10 centi mély U alakú bevágások díszítik, amiknek a belső fele rücskös. Piaz technikával vagy ahol lehetőség van rá két sínt összefogva, esetleg egyet "szétfeszítve" mászhatóak. Izgalmas, sok bátorságot igénylő feladat ilyenben felfelé haladni. Ádám ezt is ügyesen megoldotta.

8. kh 
Az utolsó standban már fáztunk, a lemenő nap nagy felhők fölé bújt. Én következtem, de az első nitt után nem mertem megkockáztatni a "sínből" való kipottyanást, ezért visszatolattam (Kérem a vágány mellett vigyázzanak, a kettes vágányon tolatás történik.) Átadtam Ádámnak az utolsó szakasz elölmászását. Másodban mászva kicsit bántam a dolgot, mert mennie kellett volna.. de persze ez csöppet sem rontotta el az út megmászásának örömét. 

Összegzés:
A Lufthammer egy nagyon kellemes, kiegyensúlyozott nehézségű út. A környék számozása egy kissé szigorúbb talán mint a Hohe Wand-on szokásos. A könnyű hosszokban csak egy-két nitt van, de a nehezebb szakaszokban és ahol egy esés kellemetlen lenne, rendesen "megszórták" nittfülekkel. A távok ettől függetlenül nagyok, itt-ott érdemes ékeket vagy friendeket használni, ha nem vagyunk ehhez hozzászokva. A standokban az utolsó előtti kivételével mindenütt dupla nitt volt. Nagyon tetszettek az út nehezebb szakaszai is, még ha nem is mindenütt sikerült olyan elegánsan megoldanom a kunsztokat mint Ádámnak.  A kő istenien tapad, de ennek megfelelően eszi is az ujjakat. A felső "sínek" egészen érdesek, már bántják az ember kezét.

Lejövetel:
Mi a leereszkedés helyett a kimászást választottuk a SÖR miatt. Toronyiránt egy 2-3-as nehézségű biztosítatlan szakaszon felmásztam és a füves gerincre felérve felbiztosítottam Ádámot is. 
Szürkült az ég és az egésznapos napsütést nagy felhők rontották el.. Messziről láttuk a szomszédos púpon álló Hochschwab keresztet, de mi inkább a túloldali völgyben álló Schiestlhaus irányába kacsintgattunk. Ott várt ugyanis a megérdemelt SÖR! 

Kis pakolászás után 10 perc sétával elértük a házat és teljes felszerelésben berontottunk a panorámaablakos kantinba. Kicsit el is pirultunk, nem gondoltuk, hogy ekkora feltűnést keltünk majd a turisták körében. Sokan csodálkozva mosolyogtak ránk furcsa öltözékünk, a kényszerből a hátunkon lévő kötél és a még rajtunk lógó köztesek miatt. Mi viszont a lehető legnagyobb természetességgel kikértünk fejenként két korsó sört, odakéredzkedtünk egy asztalhoz és kitárgyaltuk a megmászás tanulságait. Aztán mint aki jól végezte dolgát, újabb csodálkozó kérdések és pillantások közepette felcsaptuk a fejlámpákat és eltűntünk a sötét éjszakában.

Felmásztunk a Hochschwab csúcskeresztjéig egy-két éjszakai selfie kedvéért, majd a déli fal tetején a G'hackte kuloárig sétáltunk. Leereszkedtünk és megkerestük a Trawiessattel-en hagyott cuccainkat. Úgy határoztunk, hogy a másnap hajnali levonulást megkönnyítendő még aznap lejjebb megyünk a völgyben. Egy kis réten aztán hanyattvágtuk magunkat, főztünk, ettünk és aludtunk pár órát. 
Az éjszaka közepén zörgésre ébredtem és csak annyit láttam, hogy a kajás zacskó - amibe a szemetet gyűjtöttük - távolodik a sötétben. Magamhoz vettem egy nagy követ és utána eredtem. A fák között meg is találtam a tolvajt egy bozontos farkú róka koma személyében. Megijedt az ellentámadástól és menekülőre fogta, de még percekig körülöttünk ólálkodott a kis ravaszdi. Lassan visszaaludtunk, de pár órával később hajnali 4-kor már csörgött a vekker. Katiért 8.30-ra ki kellett érnünk a schwechat-i reptérre ezért sietősen összepakoltunk és levonultunk a parkolóig.

Remek, kalandos hétvége és mászás volt! Sok ilyen következik! :)

---