Beszámolók

Sexy Foxy Lady. Hetesért.

Ősz, vénasszonyok nyara, sziklaszezon közelgő vége, kötelező körök már letudva. Készülünk a téli teremmászós alapozásra. És van úgy, hogy összejön még a jóidő, meg a csapat is, és elmegyünk kipróbálni új dolgokat. Egészen Dürnstein-ig.

Ezt a falat tavaly derítettük fel, messze nem tudtunk betelni még vele. Időszerűvé vált egy visszatérés.

Egy ideje forgattuk már a fejünkben egy höllentali túra gondolatát.

Már unalomig ismerhetitek a medvéimet, úgy sorolom őket, mint Aria Stark a kis lefekvés előtti halállistáját a Trónok Harcában (kellene írnom hozzá custom feliratot). A listán előkelő helyen szerepel a Sonnenhur.

Ezen a hétvégén egy viszonylag újonnan nyitott utakkal kecsegtető sportmászóhelyet derítettünk fel, ahol még Attila sem járt.

der Almauftrieb [des Almauftriebs/Almauftriebes; die Almauftriebe] Substantiv [ˈalmaʊftɾˌiːp] : a jószág felhajtása a havasra (tavasszal)

Múltkor a Wand felé menet, Attila mászómappáját böngészve akadtam rá erre az útra.
Épp nem tudtam még mit másszunk, rákérdeztem, menne-e a Sonnenschlange.
Attila szerint nehezebb, mint a Wildenauer – amivel addig még nem küzdöttem meg – így elnapoltuk.
Mostanáig. Erre nem kellett sokat várnom

Mert tavaly olyan csúnyán beégtünk itt.

Az előkészítés-felkészülés hosszú utas mixek formájában (Draschgrat Mix 2, Pajzán majális kombó) már megtörtént, a Superspur logikus következménye ez utóbbi időszaknak.

A Hohe Wand Strassenwand mászószektorát vettük sorra.

Ez lett volna a mászóképzésem tavalyi szezonjának záró megmérettetése.

Scheiblingkirchenbe kellene menni. De nem ám a tepertős pogácsás Gretlwandl-hoz, vagy a porladós sárga kövű Scheiblingkirchner Wandl alá, nem. Ezt itt úgy hívják, hogy Waldmarkwandln.

Attila a vasárnapi Draschgrat-mixet überelte ezzel a nagyon élvezetes vonalvezetéssel, mondván: bár nem egy Wildenauer vagy egy Sonnenuhr, de azért ez sem egy pajzán majális lesz.

Attila nagyon érdekesnek ígérkező kombót válogatott össze olyan útszakaszokból, amelyek egy részét már ismertem korábbi mászásainkból. A cél egy változatos mozgást igénylő, (5+)-(6+) nehézségi tartományt lefedő út összeállítása volt, viszonylag kevés üresjárattal.

Tomi nagyfalas kiképzésének következő állomása.

Nincs közelítés, leparkolsz, bemész, mászol. Mászókert. Városi mászópark. Ujjé, a ligetben nagyszerű.

Gross Höllental, Blechmauer. A nagyfiúk terepe, olyan utakkal, mint a Ganz normale Wahnsinn (9-)-ért, vagy a 375m hosszú vonalvezetésű Gelber Oktober (7+). Szerencsére a hozzám hasonló  zigótáknak is osztottak pár lapot.

Általában küzdelmekről számolok be, fogcsikorgatós, izzasztó, lihegős vergődésekről, de most semmi ilyen nem történt.
Regeneráló, önbizalomnövelő, kikapcsolódást nyújtó útnak tökéletes választás a De Oide Wurzn.

A terv Peilsteine volt Bónissal.
A kivitel Höllental-Paganini Platte lett, sajnos Bónis nélkül.

Most írhatnék a legutóbbihoz hasonló beszámolót, sorra vehetném a kötélhosszakat, satöbbi, satöbbi. De szerintem tanulságosabb lesz, ha inkább a rossz döntésekről írok.

Végre újra a Höllentálban! Idén még nem jutottam ki ide mászni, irigykedtem is Tomira, neki már összejött itt a John Wayne. Nekem ezúttal a Weichtal Wichtelt dobta a gép. 

Zsigára és Tádéra való tekintettel sportmászóhelyet, a nagy melegre való tekintettel árnyékos falat kerestünk.

Csütörtöki mászónap két főre, 34 fokban. Mi lesz ebből?

A Wandeckről már két beszámolót is írtam, mert évről-évre mindig betesszük a műsorba, lévén kiválóan biztosított, príma minőségű kő, ideális edzőhelyszín.

A Zentennium még a tavalyi tananyag részét képezte volna, ám sosem jött létre olyan együttállás, hogy be tudtuk volna ütemezni.

Végre újra kövön!

Az idei szezonban még nem érintettük a Höllental falait.

Eső, eső, viharos szél, eső, így telt a hét, de szombatra végre stabilizálódott a csapadékmentes idő.
Bónissal autóba pattantunk és száraz falak reményében célba vettük a Hohe Wand szikláit.

Tavaszi hétvége, igazi mászóidő. Hatan érkeztünk a parkolóba, majd gyors pakolászás, szerelvényezés után indultunk a kiszemelt utak beszállóihoz.

Idénre küzdős/laza/küzdős/laza sormintát írt fel az edző.

Harmadik sziklaszezon, második hosszú út. Máris nekiállunk a határaimat feszegetni.

Régi adósságunkat rójuk le a mai látogatással. Mióta tart a "termes szezon", terítéken a téma, hogy ismerkedni kellene más termekkel is.

Végre itt a jó idő! Újra a sziklákon, ismét a hosszú utak.

Mit csinálnak a sziklamászók télen, hidegben?

Végre megérkezett a jeges szezon. Vártuk már nagyon.

Beköszöntő félben a teremmászós szezon, de a holtak napi szabadnapozásnak és a kiváló időnek köszönhetően kaptunk ajándékba egy újabb napot a sziklán.

Kihívjuk a "Balszerencsét".

Főszabályként igyekszünk mindig újabb helyeket felkeresni, de itt olyan kiváló utak vannak, hogy simán megérdemelnek egy visszatérést.

Az idő esőre áll, de nem akarunk boulderezni.

Attilának nem könnyű. Nem elég, hogy lárva mászó vagyok, most még a gyógyuló bokám is nehezíti a mászóhely választást. Hosszú utat nem mertem bevállalni vele, de sportutakkal talán boldogulok.

Két nappal a TristanExpress hírig után – gondoltam lazítunk kicsit, megvolt a küzdelem. Attila szerint az Osterhasi erre kiválóan alkalmas.
Mármint a rendes Osterhasi, végig, ahogy van.

A huszadik hosszú utam, világosított fel Attila.

Attila szerint készen állok rá.
Pár 7- mozdulat. Meglátjuk. És persze ebben is van szép repedés, mert repedéééééés, az kell. Na. Menjünk kecskéket számolni.

Ismerkedjünk tovább a repedésekkel.