Péntek délelőtti rapid klettersteig túránk 9 körül indult Sopronból a Hohe Wand nyugati csücskébe. Az egy hete
Ádámmal mászott Zentennium mászóút mellett, a Gebirgsvereinssteig-et szemeltem ki Attilának. Nehézsége egy hajszállal a kezdésre/újrakezdésre alkalmas utak felett van, 200m szintemelkedésével rövidnek sem mondható, szép kitett C/D szakaszokkal egy kis szolid kötélhíddal. Adrenalin és élménydús mászást ígért a topo, olyat amire egy ilyen "kedvcsinálós" alkalommal szükség van.
A fal aljában szinte ugyanaz játszódott le mint múlt héten.. Ha a topora csak annyit írtak volna, hogy "a Wildenauersteig mellett", simán megtalálná bárki, helyette viszont homályos megfogalmazások voltak jelöletlen utakról, felkanyarodásról, meg ilyenekről. Szegény Attilát bemelegítésként végigrángattam a fal alatti ösvényen a Seiser Toni vonalától keleti irányban egész a nagyobb tömbök széle felé van. Egyébként a beszálló mellett is a Wildenauersteig van kitáblázva és csak akkor venni észre a Gebirgsverein-t mikor már ott áll alatta az ember.
Az útba 11.20 körül szálltunk be és 12.45-kor ki. Kicsit meghaladtuk az egy órás kalauzidőt, de nagyjából ezt az időt töltöttük ivással és pihengetéssel. Az első két kissé törmelékes, földes szakasz után egy gyönyörű napsütötte tömbön C/D szakaszokon szinte teljesen függőlegesen örömködtünk. A 6-7 szakasz egy hosszú séta, majd egy nem túl magas, de a magassághoz kevésbé szokott kletterezőknek izgalmas kötélhíd következik. Ismét könnyű séta, kis kapaszkodás, majd egy kicsit kitettebb létrás hossz. Végül a 12-14 szakaszban egy traverzzel megspékelt keményebb C/D mászás zárja a nagyon új (értsd 100%-os állapotú) és nagyon jól megválasztott útvonalú remek klettersteig utat.
Lemenetel gyanánt az egy héttel ezelőttivel azonos Eichert hüttétől induló ösvényt választottuk. Előtte azonban a hütte előtti nyugágyakban egy nagy korsó hideg sörrel nyugtáztuk a délelőtti kalandot. Sok-sok ilyen mászást kívánok Attilának, sok ilyen kellemes új klettersteiget a Hohe Wandnak!
A teljes mászás fejkamerás felvétele Attila szemszögéből:
Ausztria
