Hohes Waxenegg (1647 m)

Ezen a hétvégén Erikkel indultunk neki a Mürzstegi-Alpok egy újabb csúcsának, a Hohes Waxenegg-nek meghódítására. Erik hótalpon és snowboardon, én túralécen utaztam. Az útvonalat a bergsteigen oldalról választottuk, elsősorban azért mert "Snowboard barát"-nak írták és mert igazi "vad" hely: a közeli alpok egyik legelzártabb fennsíkjának, a Nassköhr-nek északi peremén magasodik. 

A túra leírása azt elfelejtette említeni, hogy a weboldalról letölthető GPS track - amit a múltkori rossz látási viszonyokból okulva most előre feltöltöttem a gps-re - egy "kamu" útvonal, valószínűleg utólag lett kijelölve tessék-lássék módra. Persze mi ösvények híjján gyanútlanul követni próbáltuk, így a cikk-cakkos felmenet egy hatalmas tarvágásra csalizott be. Gyakorlatilag a völgytől (864m) egészen a gerinc alatti erdősávig (kb. 1500m) ezen küzdöttük fel magunkat. Egyenetlen talaj, keresztbedőlt fák, tuskók, ágak, kövek állták utunkat a meredek felmeneten.

A hóviszonyok is nagyon cselesek voltak, az elmúlt 1-2 nap 10 centis friss hótakarója teljesen laza, míg az alatta lévő réteg csont kemény volt. Így a fóka hiába akaszkodott bele a felső rétegbe, sokszor azzal együtt métereket csúsztam vissza. Meg is jegyeztük, hogy az "oft sehr hohe Lawinengefahr aufweisen." éppen alakuló félben van.. szerencsére a friss hó még csak 5-10 centi volt (fenn 10-15cm) ezért még különösebb veszélyt nem jelentett számunkra. A sokszor a talpunk alatt meginduló kis hógörgetegeken kicsiben jól meg lehetett figyeni, hogy hogyan "reped el" a felső  hóréteg és hogyan alakulnak ki azok a bizonyos deszka lavinák.. 

Nagyjából az út felénél sikerült olyan ügyesen rádőlnöm az egyik túrabotomra, hogy elgörbült, majd mikor megpróbáltam visszahajtani, el is törött. Fél bottal sítúrázni ritka sz@r dolog, de azért küzdöttem tovább. A másik botom észrevétlenül kitekeredett, majd az egyik ránehezedéskor meghajlott és végül azt is kivégeztem. Bot nélkül gyakorlatilag lehetetlen elegánsan átfordulni az irányváltásoknál, hatalmas kínlódásaim voltak. Erik - látva szenvedésemet - kölcsönadta a hótalpas szettjének botjait, így a csúcsig tartó rövid szakaszt újult lendülettel tettem meg és szerencsére lefelé is volt mivel egyensúlyoznom. 

A csúcsra vezető elnyúló gerincen erős szél tombolt, keskeny hótarélyokat rakott. A túloldali meredek, nélhol sziklás lejtőkkel egészen magashegyi gerinc hangulatát idézte a hely.  A Waxenegg csúcsától (1647m) nem messze egy szélvédett helyen aztán átszereltük a hótalpat snowboardra, a fóka bekerült a zsákba és belecsúsztunk a hegy túloldalának meredek lejtőjébe. Egy durván 10 perces eszméletlen jó csúszásban volt részünk. A felhőből szemközt kirajzolódott a Donnerwand vonulata, de mi balra tartva próbáltunk úgy navigálni, hogy minél magasabban maradjunk és végig "csúszva" kerüljük meg a hegyet. A boldog - esésekkel tarkított - pillanatok végül az erdőben értek véget, ahol viszonylag sok küzködés árán jutottunk csak le a völgy aljába. Kénytelenek voltunk visszaszerelni túra üzemmódba és kb. 20 percnyi gyaloglással érni el a kocsit. A reggeli késői indulás (Sopronból 9-kor) és a felmenet gyötrelmei jól lelassítottak minket, a havas gönceinket már sötétben pakoltuk be a csomagtartóba.