Rax Heukuppe

Ha már a Paklenica túráról a hétvégi időjárás miatt ilyen csúnyán lecsúsztunk és az osztrák "low budget" vészterv sem jött össze, elhatároztuk Erikkel, hogy valamilyen hegyre azért mégis csak felsonfordálunk, nem érheti szó a ház elejét! Mivel Erik is törzstagja az erdei futóedzéseinknek, kézenfekvő volt, hogy újabb "speed hiking" alkalmat szervezzünk.

Wiener Neustadt belvárosát teljesen lezárták valamilyen rendezvény miatt, így a puchbergi oldal helyett végül a Höllentahl felől közelítettük meg a Schneeberg lábát. Ebből az irányból meredekebb túrautak visznek a csúcsra, nem túl ideális futóterep, így végül inkább a Prein parkoló (1070m) - Rax Heikuppe (2007m) közti kis híján 1000m szintkülönbségének leküzdése mellett döntöttünk.

15:00-kor álltunk meg a parkolóban és 5 perc múlva már gyors léptekkel estünk neki a Preiner Gscheid Edelweiss hütte mellett induló (ex)sípálya első szakaszának. Sajnos felhők telepedtek a völgyre így a gyenge 10 fok körüli hőmérséklet és a páratartalom sem nyújtott túl nagy konfortérzetet.. Gyors léptekkel, összesen három (egy perc körüli) dehidratációs/fényképezős szünetet tartva kicsit kevesebb mint egy óra alatt értünk a 730 méterrel feljebb található Karl Ludwig menedékházhoz. A közeli kápolnáig kényelmes sétával pihentük ki fárdalmainkat, majd újra magasabb fokozatba kapcsoltunk és durván 20 perc alatt, körbe a Rax keleti oldalának sziklafalai mentén értük el a csúcsot. A fennsíkon haladva előbb részben, majd teljesen a felhők fölé kerültünk, a Heukuppe (2007m) csúcs kis építményét már szikrázó napsütésben köszönthettük.

Néhány műzliszelet elfogyasztása és egy kis szélvédett napfürdőzés után leszaladtunk a Ludwig házhoz a direkt ösvényen, majd a fennsík peremétől megállás nélkül a felfelé bejárt úton futva/kocogva haladtunk. 17:20-kor értünk vissza a parkolóba.
Nagyon jó érzés volt ilyen tempóban megtenni egy korábban fél-, családi tempóban egésznaposnak tervezett túrát. Az erdei futásainkhoz hasonlóan olyan kihívásokkal nézünk szembe a speed hiking jellegű túrákon, amik egy átlagos (nem magashegyi) túránál kevésbé kerülnek előtérbe. Felfelé elsősorban az ideális tempó megválasztása a fontos, a megállást és a légszomj okozta pihenőket nyilván próbáljuk kerülni, de addig növeljük a tempót és a lépések hosszát, amíg az folyamatos haladás mellett lehetséges. 

Lefelé minden lépés egy-egy újabb kihívás, futócipőben a köves hegyi ösvényeken igen nagy koncentrációra és kontrollra van szükségünk, minden tizedmásodpercben egy-egy újabb döntést kell hoznunk.  "Melyik kőre lépjek? Nem, az elmozdulhat! Oké akkor kicsit jobbra az a lapos jó lesz.."  vagy "Az a fűcsomó csúszik-e és ha igen, akkor a következő két lépésemmel tudom-e korrigálni? Vagy inkább lassítsak és a biztonságos kavicsos részt válasszam?" és hasonló gondolatok cikáznak agyunkban, miközben a gravitáció és a lendület egyre csak visz előre.. Persze azért néha fel-fel pillantunk, hogy élvezhessük a csodálatos tájat ami körbevesz..

Úgy érzem még sokat kell fejlődnünk, a tempó növelése és a lefelé jelentkező - az ellenkező irányú, szokatlan terhelésből eredő - izom-fáradás elliminálása is egy-egy hosszú folyamat lesz. Viszont a mai futkosás is sokal több új energiát és motivációt kölcsönzött, mint amennyit elvett, így biztos vagyok benne, hogy lesz még folytatás!