Peilstein

Kicsit nyögvenyelősen indult az ünnepnapi mászás szervezése, de végül sikerült megoldani, hogy nagyjából az eredeti tervekhez képest indulhassunk.

Kedd este derült ki, hogy változik a létszám, de a lelkesedés egy kellemes mászó napért nem hagyott alább. Ildi és Eszti még nem voltak sziklát mászni, ezért Attila Peilsteint választotta úti célnak, mert hatalmas a lehetőségek tárháza a rengeteg szektorban. Idén még én sem voltam Peilsteinben, ezért örültem is, hogy nem marad ki ebben a szezonban sem ennek a klasszikus helynek a meglátogatása. Igaz, hogy sokat jár vissza ide az egyesület, de ma is számtalan új utat másztunk mindannyian, mert bőven van miből szemezgetni!

Mivel az osztrákoknál a szerda is munkanap volt, felkerestünk egy közkedveltebb szektort, ahol rajtunk kívül csak négy emberrel találkoztunk egész nap. Az időjárás ismét elbizonytalanítóan várt minket a dombok közt, pedig reméltük, hogy magasabban majd kevésbé lesz ködös. Ám óráról-órára javult a helyzet, a sziklákról is folyamatosan száradt le a szitáló köd okozta nedvesség. Egy óra körül már szikrázó napsütésben a teljes panorámában gyönyörködhettünk a standokból hátrafordulva. A lányok nagyon jól vették az első akadályokat, ügyesen másztak és biztosítottak, ahol kellett, kitartóan küzdöttek, és nyugtázták, hogy a műfalon eltöltött rengeteg idő most meghozta gyümölcsét. Ati és Áron többször küzdelmes mászások közepette próbálgatták a határaikat, közben Attila és én is a komfortzónánkban, teljesítési kényszertől mentesen akasztgattuk a közteseket.

Hazaindulás előtt közösen megegyezve a Peilsteinhaus felé közelítettük meg a parkolót, mert többen nem jártunk még azon sziklák magaslati pontján, amiket már számtalanszor másztunk. A lemenetben a parkoló felé már előkerültek a fejlámpák, mert teljesen besötétedett. Szuper őszi mászó napban lehetett részünk ismét!

---