Beszámolók

Horvátországi túránkról megérkezve, azonnal visszaálltunk a normál kerékvágásba, aminek legalább heti egy sziklamászás is része, a rengeteg edzés mellett.

Már a téli edzéseink folyamán is rengeteget hallottam arról a horvátországi helyről, melyet a többiek csak úgy emlegettek, hogy „A Kukovi”. Ezek a történetek általában mindig három téma köré csoportosultak...

Spontán egymásután mászott hosszok, kiváló időben. Így jellemezném tömören Aszúval közösen kreált mixünket a Totenköpfl tömbjén.

Egy hosszabb esős időszak után ismét kijutottunk edzéseink fő színterére, a Hohe Wandra.

Csütörtöki programnak valami laza mozgást javasoltam, amire egyből rábólintott Bónis és Attila is.

Egy rövid pihenő után ismét a Hohe Wand sziklafalai felé vettük az irányt.

Az elmúlt egy hétben a Bónis által diktált őrületes tempóban haladtunk terveink megvalósításában, így került sor a hétfői Superspur mászásra is.

Ismét egy útvariáció, most a Totenköpfl tömbjén.

Ez a hétvége sem telhetett el egy jó kis mászótúra nélkül.

A héten ismét az új útvonal nyitásának a legegyszerűbb és legkönnyebb módját választottuk.

Ahhoz, hogy kiszakadjunk a hétköznapok szürkeségéből, nincs is jobb módszer, mint egy kellemes délutáni mászótúra, a Hohe Wand szikláin.

Új hét, új lendület, ismét úton a Rax irányába.

Június utolsó hetében a nagy forróság miatt az esti mászások mellett döntöttünk.

Sok jót halottunk már erről az útról, úgyhogy rendkívül izgatottan vágtunk neki.

Csütörtök délután, munka után újra négyen a kocsiban, a hőmérő 34 fokot mutat, ezúttal cél a Höllenthal.

Vasárnapra egy könnyű, eseménytelen túrát találtam ki magamnak, de végül az ellenkezője jött össze, amit egyáltalán nem bánok.

Múlt hét szombaton ismét a Hohe Wand felé vettük az irányt, hogy egy jóhangulatú mászással zárjuk a hetet.

E heti Hohe Wandi feladatunknak egy rejtélyes utat választottuk.

Kicsit megkésve, de azért pár sorban beszámolok legutóbbi mászásunkról.

Bónissal rákaptunk a többköteles mászásra, így hát nem volt mit tenni, ismét elindultunk a „mászókert” felé.

Hétfő délutáni túránkra felhős, esőre álló időben indultunk.

Hétvégén csak egy rövid, gyors mászásra tudtunk időt szakítani. Ez alkalommal, Leventével vágtunk neki a kalandnak.

Már rég beszéltük Ádámmal, hogy hétköznapokon is kéne egyet mászni.

Eső, eső és megint eső, de nekünk menni kellett, így hát nekivágtunk.

A szokásokhoz híven vasárnap ismét Ausztria felé vettük az irányt, és ezúttal a Hohe Wand volt a cél.

Egyszer már majdnem megmásztam ezt az utat 2012-ben, de az akkor kudarcba fulladó kísérletet azóta sem pótoltam.

A hétvégi Höllentali mászások után most ismét a Hohe Wand falai következtek.

Végre megérkezett a jó idő, így újra Höllental. Ismét négyen indultunk a sziklák világába, a falválasztás közös, a Stadlwand napsütötte táblái, de a célok ezúttal eltérőek.

Ismét úton a szokásos csapat, ismét a Höllentalba, de ezúttal a Stadelwand szikláit vettük célba.

Tovább folytattuk hétvégi több kötélhosszas mászásaink sorozatát, melyhez ismét a Hohe Wandot meglátogatva, egy kevésbé zsúfolt szektort és utat választottunk.

Egy rövid esős időszak után ismét beköszöntött a jó idő. Ennek köszönhetően végre megejthettük, a már régóta tervezett utunkat, a Höllentalba.

Az elmúlt hét esős, hűvös napjai után újra úton a szokásos csapat, ezúttal a Gr Höllenthal bejáratát őrző Klobenwand volt a cél.

A Trüffelsau? Az egyik kedvenc, mert izgalmas, változatos mászás, tele szebbnél szebb mozgássorokkal, technikás hosszokkal.

Múlt vasárnap folytattuk a Hohe Wand-i projekteket, és megmásztuk Ádámmal a "Draschpfeiler" nevű utat.

A héten már másodszor Hohe Wand, ezúttal Leventével.

Ez a többedszerre ismételt nittsor mentén való mászás mindig jól esik, a szürke hétköznapok színt kapnak tőle.

Ismét egy hétvége, ismét Hohe Wand. Ezúttal Attilával és Aszuval mentünk mászni.

Hétvégi Hohe Wandi túránkra négyen indultunk. Az Ádám és Bónis alkotta mászópáros ezúttal a Sonnenhur nitt-sorát támadta.

A kedvező időjárást kihasználva "megnyitottuk" a Hohe Wandot, és egyben az idei sziklamászó szezonunkat is. Erra az alkalomra Attila és Áron az Osterhasi 160 méteres 7- út hosszait választotta, Bónis és jómagam pedig a bejegyzés címadó útját, melyről Bónis számolt be bővebben...

Az elmúlt két hónapban nem jelentkeztünk új írásokkal, képekkel. Nem tűntük el, csak megkezdtük szokásos téli felkészülésünket, hogy a 2016-os évet is jó formában teljesíthessük.

Vasárnap Aszu izgatottan hívott, hét elején Rax, Schneeberg 20 fok.

Rég nem voltunk már igazi sportmászós túrán, de most a rengeteg több kötélhosszas út teljesítése után ismét kedvet kaptunk a kis sziklákon való vad tornamutatványokhoz.

A bizonytalan időjárás előrejelzés ellenére vasárnapra többkötélhosszas utakat választottunk. Janó és Ádám a Joe Stickler Gedachtnisweg 385 m (7), Attilával pedig a Himmelsleiter 370 m (7-) utat szemeltük ki.

Pénteken kihasználtuk a szabadidőnket és kirohantunk a Hohe Wand-ra, hogy másszunk egy kellemeset, talán az utolsó napsütéses, száraz délutánok egyikén.

Heti Hohe Wandi mászó métereink teljesítéséhez egy véletlenszerű útvariációt hoztunk létre.

A Sarca-völgy falai után újra hazai pálya, ismét a Hohe Wand. Ezúttal a Sonnenurhwand legújabb útját, a 275 méter hosszú Jagd den Snarkot választottuk.

Másodjára szerveztük meg a nyár végi mászós-nyaralós kirándulásunkat. A tavalyi jól sikerült omisi után, idén az Arco környéki sziklafalakat és olasz vidéket fedeztük fel.

Eredetileg a Hochschwab környékére indultunk, de az időjárás nem kedvezett a tervünknek, így a már jól bejáratott Höllentalba vettük be magunkat két napra.

Egy hétfő koraesti mászáshoz tökéletesen passzoló, általunk már régen mászott, remek utat választottunk.

Úgy alakult, hogy mentőakciót kellett szervezni a Hohe Wand egyik útjába.