Hohe Wand – Zukunftsweiser 190m (7+)

Ez váratlanul ért.

Talán Attila úgy gondolta, annyit drámáztam az Espressohoz, hogy beláthatatlan szintre eszkalálódna a feszültség. Csak röviddel indulás előtt tudom meg, hogy a mai úticél az Osterhasi mellett a másik egyesületi nagy kedvenc, a Zukunftsweiser lesz. Ebéd közben gyorsan áttanulmányozom a topót. Kemény menetnek ígérkezik.

A Jövő tudója a Sonnenschlange beszállójától balra indul felfelé, és 195 méterrel feljebb, balra, a Skywalk tövénél ér fel a platóra. Thomas Behm remekműve ez is, 2008-ban nyitotta.

Az alsó parkolóba érve megrökönyödve látjuk, hogy éppen parkolóautomatát installálnak a helyiek. Szóval már itt is.

Nyugodt tempóban szedelődzködünk, meleg van idelent és a kaptató a SonnenUhrwandhoz meredek. Felfelé kapaszkodva elcsodálkozhatunk a meredélyen felhalmozódott hordalékon: amit a Skywalk látogatói fentről leszórnak, az itt gyűlik össze. Momentán a Skywalk érmebedobós messzelátójának masszív acéltalpába botlunk bele. Rossz érzés belegondolni, mekkorát üthetett a nehéz vas, amikor becsapódott.

Kezdésnek Attila feldzsuvázik 40 métert a tagolt, mállós, mocorgós, instabil kövön, biztosítás nélkül, (3+)-ért.

Aztán másodiknak én vezetek: jön egy (6+)-os tábla, és hát igen: az őszintébb fajtából. Kicsi fogások, komoly lábmunka, előre nem látható fordulatok, némi balos oldalazás a sárga kövön keresztbe. Stand a kényelmes párkányon, az üregnél. Mikor végre felérek. Mert eltart egy darabig.

A harmadik hossz ugyanaz a kitartó, technikás, sportutas nehézségű 30 m (6+), mint az előző, csak ezúttal másmilyen a szikla karaktere, nagyobbak a fogások is valamivel, cserébe meredekebb. Másodban jobban tetszik, mint az előző hossz.

A negyedik hossz az enyém. Küzdelmes, keresgélős, nagyon technikás 30 m, meghatározó része a függőleges él, amit hol kívülről, hol belülről kerülget az ember. A végén már mindent megakasztottam, rozsdás szeget, karikát, amit csak találtam. És nagyon lassan haladok ezzel is.

Igen, ez így zsinórban 3x30m méter amire ugyanazokat a jelzőket szórom.

Az ötödik hossz a legkeményebb, még másodban is. A derékszögű bevágásban/repedésben meredeken feltörő, vörös kőtorony sokat kivesz belőlem, és a tetejére érve szembesülhetek a (7+)-os kulcsproblémával. Ez lenne az emlékezetes, egyensúlyozós, ferde fellépés. Vagy dinamós felszökés – kinek melyik. Nekem egyik sem. Csak pár mozdulat, de valóban (7+) lehet. Onnan gondolom, hogy nagyon hülyén nézek rá és kb. dunsztom sincs róla, hogyan oldjam meg. Átfejni nem lehet. Végül – mivel a többszöri próbálkozások után már amúgy is kötélvonalban lógok – kifogok az útból és jobbról felaraszolok a nitt mellé. Hát erre sem leszek büszke. Másrészt vagy ez, vagy ottmaradok madáreleségnek. Valami eltörik belül, megvan az új mumus. Az utolsó hossz két nittnyi 6-os kezdésével már alig boldogulok, a harci kedvemet valahol odalent hagytam. Gépiesen biztosítom fel Attilát.

A Zukunftsweiser nagyon tömény út és sok technikát kell hibátlanul alkalmazni a teljesítéséhez. Minden métere egyenletes nehézségi szintet kínál, stabil, szép kövön, jó biztosítás mellett. Semmit nem ad ingyen, amit itt teljesítesz, azért valóban tudni kell. De ezt nézheted úgy is, hogy amit ebben az útban tudsz, az bárhol menni fog.

Krisz