Hohe Wand - Steinbockalarm 245 m (7-)

December, meg fagyoskodás, meg hideg mi? Vajon mi lesz karácsonykor? - így zártam a legutóbbi beszámolómat. Ez már kezd szürreális lenni. December 18-án rövid ujjú pólóban mászunk a Wandon.

Igen, ettől már nem tartottam annyira, mint a Karnitschwandtól. Kezdek hinni. Ettől függetlenül készültem mindenfélével, variálható rétegrendű öltözékkel, hűsítővel, lélekmelegítővel. Ahogy Attilával a fal alá érünk, nyilvánvalóvá válik, hogy a mai kedvező időben elég sokan bíznak. Mászók, ernyősök a parkolókban. A mai feladat – Attila karácsonyi ajándéka nekem – a Steinbockalarm. Ez lesz a harmadik nekifutásom.

Szerencsére senki nem szállt be elénk az útba, a szomszédunkban azonban több parti is igyekszik felfelé, még magyar szót is hallunk. A mászás nagyon szépen megy, leszámítva az első hossz záró traverzét, amivel azért küszködök kicsit. Érdekes. Amikor először másztam a Steinbockalarmot, nem emlékszem, hogy elakadtam volna rajta, azóta viszont rendre feladja a leckét. Legutóbb egészen szétestem ezen a pár méteren, nem is voltam hajlandó beszámolót írni róla, annyira gyászosan ment. Most sokkal jobban sikerülnek a dolgok, a következő hossz repedését pedig higgadtan, teljesen megelégedésemre sikerül hoznom előre. Elég lassan haladunk, részben nem tudunk betelni a jó idővel, részben mert kísért a Karnitschwandon tapasztalt laza, mocorgós falszerkezet. A Steinbockalarmot viszonylag masszív útnak ismertem meg, de helyenként – a második hossz repedésének végén és az utolsó hosszban – mostanra elég sok fogás-lépés kilazult. Vagy csak én lettem nagyon nehéz. Az is lehet.

A viszonylag lassú tempó ellenére jó időben érünk a platóra, és még világosban, a szerencsénk, a jó idő és a kellemes mozgás végett érzett mély elégedettséggel eltelve indulunk haza.

Krisz