Múltkor a Wand felé menet, Attila mászómappáját böngészve akadtam rá erre az útra.
Épp nem tudtam még mit másszunk, rákérdeztem, menne-e a
Sonnenschlange.
Attila szerint nehezebb, mint a
Wildenauer – amivel addig még nem küzdöttem meg – így elnapoltuk.
Mostanáig. Erre nem kellett sokat várnom.
Pedig valóban kemény problémákat rejtő út ez (6+)-ért, az őszinte számozású, (már túl) sokat emlegetett mumusaim sorát gyarapítja. Ráadásul nekem dög ijesztő is. Még így is, hogy az egész menet másodban ment.
A lényegi első három kötélhosszban végig traverzmászásban kanyargunk fölfelé, a Sonnenuhrwand tömbjének több útját is keresztezve, általában kitett falakon, sokszor törős fogású köveken, időnként reibungtáblákat lépdelve. Mi ugyan nem szakítottunk le semmit, de látszik, hogy ez az út nagyon pusztul. A nyitásakor valószínűleg más kihívást nyújthatott. Az első kötélhosszban a tájékozódás és a folyamatos, kitett sziklán oldalazás adja fel a leckét, de inkább ijesztő, mint nehéz. Továbbá szokatlan. Valószínűleg ezért is ijesztő. Nem nagyon volt dolgom eddig ennyire hosszú oldalazásokkal. A karakterét alapvetően a jól markolható fogások, párkányok, peremek, zsebek határozzák meg, meg az, hogy ezek mellé a remek fogások mellé nagyon gyakran kell reibungtáblára hajazóan semmilyen lépéseket meglépni. Gond ott van, ahol az ember nem találja meg a remek fogást, vagy megtalálja – a letört helyét. Mindezt állandó oldalazás mellett. A második kötélhosszban van az út legnehezebb problémája szerintem, ide még egy WC-lehúzós segítséget is befűztek, hogy a kulcsrész akasztópozíciója biztonságosabb legyen. Nem csak engem viselt meg a jelek szerint. Nagyon megküszködök vele, még másodban is para, mert ha kiesel az útból, a traverz jellege miatt valami áthajló-szerűségből kellene visszavergődni bele. Azt meg nagyon nem kívánja a szervezetem, mire idáig elérek. A harmadik kötélhosszban ki lehet ereszteni kicsit. A maradék három kötélhosszban alapvetően felfelé megyünk: a negyedikben kis bozótharc vár a terjeszkedő növényzet miatt és egy (6+)-os mozdulat, ami nincs pariban az alsóbb hosszok kulcsrészeivel, főleg ha nem málladozna és nem lenne mindenfélével benőve. Az ötödikben megint csak nagyon törős kövek teszik próbára az elölmászó idegeit. Végül a hatodik hossz egy finom táblamászásból vált a szokásos tető-közeli tagolt kőre ahogy kiérünk a Skywalk mellé.
Az idővel szerencsénk volt, dunsztból, melegből indultunk és a hosszú közelítés során vizet is vesztettünk jócskán, de az útban szürke felhőpaplan óvott minket a közvetlen napsütéstől és lágy szellő is fújdogált.
Levonulás a Völlerinen, ebben a szezonomban először.
Küzdős nap lett ez is.
Krisz
Ausztria
