Mondhatnám a mai túrára, hogy eseménytelen volt.
Az előző kettővel összevetve mindenképp. A
Weichtal Wichtel volt számomra a szezon első höllentálos mászása, kedvencemnek is nyilvánítottam az utat, és még meg is áztunk.
Aztán egy héttel később odaégtem a Wachthüttelturm falára a
Via Helmán, életreszóló tapasztalatokat szereztem a napos oldalon történő mászásról, és trónfosztottam a Weichtal Wichtelt.
Ezekre most egy olyan túra következik, amin minden klappol, az időjárás, a tájékozódás, a mozgás, a biztosítás – és gondban vagyok. Általában küzdelmekről számolok be, fogcsikorgatós, izzasztó, lihegős vergődésekről, de most semmi ilyen nem történt.
Regeneráló, önbizalomnövelő, kikapcsolódást nyújtó útnak tökéletes választás a De Oide Wurzn (aminek a neve nagy rejtély, mit jelenthet; megtippelem: talán valami olyasmit mint az Old Spice). "Haladóbb kezdők", több kötélhosszas mászással ismerkedők nyugodtan kipróbálhatják: a biztosítása modern, mászótermi szintű, szinte nittből-nittbe akaszthat az ember, sehol egy olyan pontja nincs, ahol kicsit is indokolt lenne parázni. Van egy (7-)-ra értékelt megkerüléses manőver, ami aránytalanul kilóg az út nehézségéből, de simán átfejhető, tehát ott sem akad el senki. A
bergsteigenes topo ezúttal nagyon pontosnak bizonyult, mindenhol teljesen egyértelmű tájékoztatást ad a követendő irányról és a várható nehézségi szintekről. A nehézségi szintek belövése érzésem szerint szintén nagyon baráti, nincsenek fejcsóválós, kellemetlen meglepetések. A környezet pazar, a Klobenwandot délután nem perzseli a nap, és most amúgy sem volt olyan szélcsendes, pokoli forróság, mint a Via Helmán legutóbb. Az akkor szerzett tapasztalatokra alapozva túl is készültem: termoszban jéghűtött izotóniás itallal, könnyített szereléssel, izzadás-álló, ázásbiztosra laminált kallerrel érkeztem. Ezúttal nem volt rájuk szükség, elég volt az árnyék és a szellő.
Levonulás a gerincről a piros túraösvényen az alagút utáni parkolóba.
És minden szép.
Krisz