Gross Höllental, Blechmauer. A nagyfiúk terepe, olyan utakkal, mint a
Ganz normale Wahnsinn (9-)-ért, vagy a 375m hosszú vonalvezetésű
Gelber Oktober (7+). Szerencsére a hozzám hasonló zigótáknak is osztottak pár lapot.
A
King Kong Karl (6+) már tervben volt a tavalyi szezon végére, de akkor sajnos nem jutottunk el a teljesítésig. Most végre erre is sor került.
Az alagút előtti parkolóban hagyjuk a kocsit. Délután 4 óra van és ilyenkorra a Blechmauer fala telibe kapja a napot (
Via Helma, soha nem felejtlek), de megnyugszom, mert az eget szürke felhők szakadozott takarója borítja, a hőmérséklet 21°C és kellemes szél fúj. Nosza megyünk is fölfelé üstöllést, a sárga táblácskánál jobb irányba fordulva, aztán jönnek a lépcsők. Jó sok lépcső, és végezetül ott állunk a kőtömbre gyökerezett juharfa tövében, amit a topo említ. Fölöttünk, a fűvel benőtt kőtáblán, láthatók a kezdő hossz Sanduhr-jaiba fűzött kötélhurkok. Pár méterrel jobbra a Rosenhochzeit nyomvonala vezet, feljebb, az első standtól majd lehet hozzá igazodni.
A 20 méteres, füves, táblás pampa a szelíd átmozgató a következő, (5+)-(6)-(6+) os kihívást nyújtó hosszok előtt. A kő príma, az út vezetése elég jól azonosítható, maga a mászás pedig érdekes, helyezkedős mozgást követel meg, gyakori oldalváltásokkal. Nagyon jó az út biztosítása. Egyetlen ponton, az utolsó hosszban van egy olyan fellépés, ami hiba esetén kicsit kellemetlenebb eséshez vezethetne, de alapvetően nagyon élvezhető az út, viszonylag kevés mentális terhet ró a mászóra.
Kavarodás lehet még a 6. kötéhossz kezdő standjának megtalálása körül, mivel a Jarabekweg-gel egy szintben van, így több út standjai között lehet eltévedni, ahogy az ember felér az ötödik kötélhossz felső felének füves szakaszából. A könyvet nem találtuk a helyén, a
topón jelölt kőbucitól jobbra egyetlen becementezett standnitt árválkodik (a topón jelölt kétpontos stand helyett), a két ponthoz ki kell hosszabbítani a kezdő nitt köztesét egy 120-as hevederrel. Az utolsó hossz ajándékmászás, leszámítva az említett fellépős mozdulatsort.
A levonulás trükkös módon felfelé kezdődik, míg elérjük a sárgával jelölt, lefelé vezető, meredek Wachthüttelkamm ösvényt a sok létrával. Közben időnként jólesik megállni és gyönyörködni az alant kanyargó folyó és a jobbra magasodó Wachthüttelturm pazar látványában.
Nagyon kellemes út a King Kong Karl, jó volt vele megismerkedni. Nagynéha, mikor áttűzött a felhők között a nap, éreztem a cipőm fekete gumiborításán a hevét. Máskor a szürke felhők álltak össze sűrűbb takaróvá és hűvösebb szelek kerekedtek, az eső ígéretét hozták. De nem sültünk meg, és nem is áztunk el, nagyon jó időt fogtunk ki ehhez a szép, délutáni mászáshoz.
Krisz
Ausztria
