Mi a terv? Tökmindegy, mászunk.
Az úgy volt, hogy Bónis viszi a csapat egyik felét, én meg megyek családostól.
Nem vasárnap, ahogy szoktuk, hanem szombaton, ahogy nem szoktuk.
Aztán úgy lett, hogy Bónist letaglózta a nyavalya, és a családom sem tartott velem, maradtunk egy autónyian, három és fél mászó.
Az úgy volt, hogy a Peilsteinét látogatjuk meg (újfent), mert mindenféle lárva mászók vagyunk, ott azért találunk magunknak is mászni valót és Attila sem unatkozik nagyon. Talán.
Aztán úgy lett, hogy inkább felderítünk, tekintve, hogy a parti már így is érdekes. Így indultunk meg a Höllental (TÁ-DÁMM!!!) irányába, hogy megpróbáljuk megtalálni a
Paganini Plattét.
A kedvenc völgyembe érve az SX4-est az alagút utáni parkolóban hagytuk, aztán csomó, mászó-félének tűnő emberrel egyetemben megindultunk a vízvédelmi terület szervízútján fölfelé. És mentünk. És mentünk. Jó sokat. Na jó, az utóbbi időben el vagyok kényeztetve közelítésekkel, a Via Helmába pl. kb. 5 perc alatt szálltunk be szerdán. Ez volt vagy fél óra – negyven perc. Szerencsére nem lett több, mert Attila jól tájékozódva kiszúrta a barnás táblához vezető csapást és felérve megtaláltuk a tábla névadó útjának cinóberrel felírt nevét is a fal közepén, ergo megnyugodhattunk: jó helyen vagyunk, lehet lecuccolni, vízáldozatot bemutatni, mászónak beöltözni.
A Paganini Platte egy nagyon szép tábla. Délután kettőig árnyékban van, ami a forrón tűző napot tekintve igen szerencsés körülmény. Látszik, hogy nem látogatják sokan, a kő príma minőségű, horzsol. A peremeket sajnos benőtték mindenféle növénykék, úgyhogy a magasabb utakhoz javallt kiskapát, gyomirtót vinni. A biztosítás megjárja, a nittek amolyan bemutató tárlatot képeznek a környéken az utóbbi és régebbi időkben használt nitt-típusokból: van kerek szem, van miskárolós-fajta hajtott lemez, újabb típusú lemez, és így tovább, néhol vegyesen. A standokban jellemzően láncok vannak mailonnal, tehát az utolsó mászónak át kell fűznie a kötelét ereszkedéshez.
A táblamászás gyönyörűségeit már ecseteltem a tavalyi - szintén höllentáli -
Frisbee Platte kapcsán, számomra nagyon idegtépő dolog. Itt is ezt kapjuk, igen finom utak Thomas Behm bácsitól. Gyönyörködjetek a képekben.
A rendelkezésre álló időt a nap pozíciója határozta meg: amint átért a gerinc fölött, értelmét vesztette tovább időznünk a helyszínen. Még ha bírnánk is a meleget (
szerda óta nagyon óvatos vagyok ezzel), akkor sem látunk semmit mászás közben feltekintve, mert a nap épp a fejünk fölül vakít le ránk. Így aztán fél háromkor szedtük a sátorfánkat és levonultunk.
Előjegyeztünk egy őszi visszatérést.
Krisz
Ausztria
