Csütörtöki mászónap két főre, 34 fok. Mi lesz ebből?
Attila egy nagyon kellemes kombót válogat össze olyan utakból, amelyek teljesítése nem okozhat problémát a több mint két hónapos kihagyás után. Lassan térek vissza.
Orrhosszszal előzzük meg a középső parkolóban a többi munkából érkező csütörtöki mászót. Vidáman felcuccolunk és már iramodunk is a beszállóhoz, ami szerencsére üresen vár minket. Az idő még mindig forró és a fal tövében dunszt van, de legalább nem kapjuk telibe a napot.
A
Betty-t már ismerem, de így is lehet újítani az élményen, pl. a mászósorrend megcserélésével: most azt mászom előre, ami eddig másodban jutott nekem. Az első hossz standjában üldögélve finom szellő szárítgat és igazán kellemesen érzem magam – a mászóidők közül is a mászóbb időnk van. Jó tempóban érünk fel a Betty tetejére, bár némi tájékozódási gikszert azért sikerül összehoznom az utolsó 15-20 méteren. "Gehen" a követekező tömbig.
Innentől jöhetne a Paul, de helyette inkább a Hoch Emporverschneidung gyönyörű sárga táblájának peremeit választjuk. Tavaly a
Tristanexpress teljesítésének jutalomszakasza volt másodban, most gond nélkül hozom előre, továbbra is fantasztikus érzés ezen a kövön mászni. Attila is új élménnyel gazdagodik: még nem mászta ezt a hosszt másodban :)
A Hoch Emporverschneidung felénél van egy stand, onnantól egy harmadik nyomvonalba szállunk be, ami a Tristan kimászó szakasza és a Hoch Emporverschneidung második fele között megy felfelé, fokozatban kicsit erősebb mint a Hoch Emporverschneidung. Ez volt a mára rendelt onsight. (És közben leírhattam párszor ezt a gyönyörű nevet is: "Hoch Emporverschneidung". Ízlelgessétek. Nagyon német.) Némi viharos erejű szelet kapunk még, megcibálja a derekunkon a ziás szütyőket. Így érünk a tetőre, és egy közös fotót követően indulunk lefelé.
Nagyon jó hangulatú örömmászós nap volt, átmozgatás a következő komolyabb feladatokhoz.
Krisz
Ausztria
