Végre újra kövön!
Sokat tanakodtunk, hol próbáljunk ma szerencsét. Gyanítottuk, hogy a felkapottabb helyeken nagy lesz a tolongás most, hogy végre kicsit kisütött a nap. Végül a Peilsteine-ba, annak is a Große Teufelsbadstubenwand – Uhuwinkel szektoraiba látogattunk el. Mi Tomival itt sem jártunk még, a Peilsteine kiterjedt falai hosszú évekig szolgálnak még másznivalóval. Aztán lehet kezdeni elölről.
7.30-kor indultunk, a kocsit Holzschlag-ban tettük le, 9.30 körül már a kiszemelt falak alatt eresztettük ki a pitonokat a zsákokból. Bár odalent a parkoló tele volt, rajtunk kívül csak egy osztrák mászótrió próbálgatta magát a szektor túlvégének útjain.
A mai célkitűzés Tomi szoktatása az előmászás lelkiállapotához, az én visszaszoktatásom ugyanehhez - utoljára a Steinbockalarm hosszain volt dolgom kővel, és akkor sem ment jól. Attila is boldog volt, hogy végre kőhöz érhetett a keze, az utóbbi esős időkben sokszor kellett műfalas fogásokkal beérnie.
Peilstein-ról már írtam
bejegyzést, csak ismételhetem magam: nagyon változatos, jó utak vannak itt, ám a nehézségi szintek kalibrálása teljesen kiszámíthatatlan, a régebbi nyitású utak érzésem szerint alulszámozottak.
Ma viszont ez is klappolt, nagyon jó hangulatban, nagyon jókat másztunk, mindenkinek jutott élménymászás is, küzdelem is és nem háborgatott minket senki. A méterek-tapasztalatok gyűjtögetésének végül az eső vetett véget. A közeli barlangba húzódva összeszedtük a felszerelést, aztán letrappoltunk a parkolóba. Hazafelé beszédes csöndben ásítoztunk, kellemesen kifárasztottuk magunkat. Szépen sikerült a túra.
Krisz