Múlt héten megvolt a
Totenköpflsteig, most a szomszédját, az Osterhasi-t választottuk, Handlerausstieg kiszálással, hogy én is teljesíteni tudjam az utat.
Ezen a szerdán szokatlanul nagy volt a nyüzsgés a Hohe Wand-on. Három körül érkeztünk, és csak a fenti parkolóban tudtuk letenni a kocsit, így rendhagyó lett a közelítés, mert a lejövetellel kellett kezdenünk, mielőtt beszállhattunk volna a már múlt héten megismert hasadékba. Mint kiderült, nagyon jól volt ez így.
Újra a szűk szoros a hordalékkal. Most voltak kecskék a beszálló felett, szorgalmasan rugdosták a köveket lefelé, volt, ami a sisakomon koppant. Izgalmas volt kivárni az indulást. A húsvéti nyuszi régi sláger a klubunkban, én most próbálkoztam vele először. Az első hosszban van az út egyik kulcsrésze, egy nagyon szép sarokakasztásos mozgáskombinácó, ezt másodban, Attila útmutatásai alapján tudtam hozni. Ezt követte a múlt hétről megismert bozótharcos kapaszkodás az utolsó hosszig. A tempómon még sokat kell dolgoznom. Főleg mert egy osztrák páros is beszállt utánunk és rendre utólértek minket.
A bossfight egy 50 méteres repedésmászás formájában valósult meg, amit ezúttal én vállaltam előre. Nagyon jó küzdelem volt, a repedés pont olyan méretű, hogy még nem kémény, de ahhoz meg széles, hogy piazzal vagy hasonlóval próbálkozhasson benne az ember. Igazi "3D-ben gondolkozós" mozgásra van szükség a teljesítéséhez. Szerencsére a biztosítása kiváló, és a kulcsprobléma előtt pihenésre is van lehetőség, így pár horzsolás, zúzódás árán sikerült megbirkóznom a feladattal különösebb halálfélelem nélkül.
Összességében remekül sikerült a túra, elégedetten cammogtunk a kocsihoz Attilával.
Krisz
Ausztria
