Höllentááááál!
Végre visszatértünk ide, nagyon szeretem ezt a helyet. Gyönyörű emlékeim vannak itteni mászásokról, pl. tavaly őszről, a
szezon végéről.
Úgy kezdődött, hogy Hohe Wand lesz belőle, Traum und Wirklichkeit, vagy valami ilyesmi. De aztán megváltozott a koncepció, és végül itt kötöttünk ki, kicsit aggódva, mert megcsúsztunk az idővel, és 9 tájra a Rax lábánál már jócskán megteltek a parkolók.
Bónis belehúzott a közelítéssel, le _kellett_ lépnünk két román mászólányt, mert _biztos_ a mi utunkba szálltak volna be. Nem sokkal később már a Nix für Suderer beszállójában száradva csomózgattam magamra Bónis "vasalózsinórjából" a visszafűzött perecet – valahogy lehetetlenül kicsi lett a végeredmény. Ilyen a félkötél. Eddig megúsztam, most szokni kell. Aztán Kígyó indul, Zsiráf indul, mentünk Attila után. A hármas mászóparti is kimaradt nekem eddig, így utánfutó szerepben élvezkedhettem végig ezt a kellemes utat. A standokból szemezhettünk a túloldalon magasodó Blechmauer falával, Bónis fejből sorolja az utakat, amiket egyszer majd teljesíteni akar odaát.
Közben volt némi izgalom. Először is nem láttam az útról topót. Másodmászónak minek az. Aztán jött pár kő, meg ág, egy ember is érkezett, hanyatt. Voltak hangyák a gatyában, mert sikerült az egyik standban a hangyaösvényre lépnem. Aztán ott volt a (6-) traverz után a (6-, 6)-os repkó. Abból kiestem kétszer. Nem megy a piaz. Végül mordult párat az ég, beszürkült itt-ott, néha fújt is párat, mintha esni készülne. Ejnye.
Szépen elértük az út tetejét, nyugtáztuk, hogy megint szerencsénk volt nagyjából mindennel, amivel szerencsénk lehetett. Nagyon jól sikerült kirándulás lett ez is.
Krisz
Ausztria
