Időpont:

Helyszín:

Beszámoló:

Résztvevők:

Adlitzgraben

- sziklamászás -

Adlitzgraben

2016_1122_161518_136.JPG
Úgy vagyok ezzel, mint a befőttel. Elvagyok vele, szeretem, de ha eljön a gyümölcsszezon, eszembe sem jut, mert friss gyümölcsöt eszem. A mászóteremben töltött tél után már alig bírtunk magunkkal, hogy a szabadban az "igazi dolgot" élvezhessük. Vagy csak nem vagyunk elég kemények. Mindenesetre végre alkalmasnak tűnt az idő, hogy sziklára menjünk. Hosszas töprengés után Adlitzgräbent választottuk, Attila tapasztalataira alapozva reméltük, hogy a falakat szárazon találjuk – némi napsütéssel, szél nélkül szép mászónapunk lehet.

Nagy volt az izgalom, élénken emlékeztem az egy évvel korábbi, szintén adlitzi első sziklamászós túránkra. Akkor cudarul fáztam, hideg volt, jeges szél fújt. Teljesen kihűltem amíg a többieket biztosítottam, aztán mikor rám került a sor, lila ujjakkal próbáltam kapaszkodni az éles peremű lukakba, kétségbeesetten kutattam lépések után. Nem láttam a sziklán. Nem értettem, hogy lehet ez ilyen nehéz, ennyire más, mint a mászófal. Zord volt és idegen és fájdalmas, a kezdő utakkal épphogy boldogultam. Tudatosult bennem, hogy nem tudok a mászásról semmit. És azt is rosszul.

Ezúttal öten zsúfolódtunk az SX4-be, és másfél órával később megkönnyebbüléssel csomagoltuk ki magunkat a kocsiból. Szuper időt fogtunk ki: A fal száraz, süt a nap, kb. 12 Celsius, nincs tömeg, nincs hideg, nem fúj szél. Kicsit túlkészültem, volt nálam minden, az extra aláöltöző rétegektől a három napra elég élelmen keresztül a forró teáig, mitten kesztyűig, sálig minden. A vicc az, hogy a jó idő dacára azért a legtöbb cucc a nap végéig csak előkerült.

Két csoportra váltunk, Attila és Bónis egy bemelegítő hossz után gyorsan váltottak a komolyabb kihívást kínáló szektorok útjaira. Louis, Tamás és én - óvatos duhajként - megmaradtunk a H szektor kezdő útjain. Nagyon jó volt újra sziklán mászni, de érezhettem, hogy a teremben töltött edzések során mennyire elszoktam tőle, mennyire nem működött sok olyan mozdulat, ami a műfogásokon bevált. Viszonylag gyorsan kikészültem, ebben némi szerepet játszott egy múlt héten szerzett kisebb lábsérülés is, amit nem akartam túlerőltetni. Ismerkedős, szoktatós alkalomnak szántam ezt a napot, annak kiváló volt. Louis és a Pék tovább kitartottak, aztán, hogy kellően lefárasztották magukat, felpakoltunk és átvonultunk a StrassenWandl szektorba, ahol megcsodálhattuk Attilát, később Bónist, ugyanabban az útban, "hanyattmászás" közben. Kibicnek semmi sem drága, a Bónis mászásáról szóló történet (és a térde) még színesedik.

Krisz

Ha tetszett a beszámoló, oszd meg másokkal is!

Térkép

Galéria

Adlitzgraben

Ezeket olvastad már?


Kalkofen

- Na megálmodtátok mi legyen?
- Ja... Ismered a Kalkofen-t?
- Persze. Jó…

Hohe Wand Wandeck

A Hohe Wand Wandeck mászóhelyét szemeltük ki, mert elvileg nem takarják fák és telibe kapja…