Merkenstein Boulder

Hétvégi sziklás élményeinket a zord előrejelzések miatt, most kisebb köveken kerestük, ahonnan könnyebb menekülni, mint a több száz méteres falakról.
 
A Merkenstein környéki boulder tömbök ideális választásnak bizonyultak, ami elsőre Bónisnak és Nekem sem volt különösebben ínyemre, mint sem egy több kötélhosszas mászás. Az előítéleteinket azonban a tettvágy felülírta és a matracok autóba gyömöszölése után már száguldottunk is az osztrák-magyar határ felé.
 
A szektorok megtalálása nem okozott gondot, a problémák megoldása a köveken már annál inkább. A boulderezés kemény világát Attila idén már elkezdte kutatni, Bónis és jómagam viszont első ízben kóstolhattunk bele. A hosszú távú terveinkbe tökéletesen beleillett ez a nehéz, technikai tudást és erőnlétet fejlesztő mozgásforma.
Az első szivacsra huppanásokig nem is kellett sokat várnunk, hamar átadtuk magunkat a teljes gőzzel történő feladatmegoldásoknak. Az időjárás valóban azt hozta, amit ígért, ezért nem is bántuk, hogy a hó, eső és a néha feltámadó, tomboló szél nem a kitett magaslatokban ért minket.
 
Mindezek ellenére nagyon jól szórakoztunk, tenyerünkön a bőrt nem sajnálva egészen a 8+/9- nehézségig küzdöttünk, amit Attilának sikerült is megoldani, Bónisnak és Nekem viszont egy megoldandó projekt maradt az erdő mélyén eldugva.
 
Biztosan visszatérünk még, befejezni a félbemaradt dolgokat, és kipróbálni száraz körülmények között is ezt a bulis, szivacsos mászást.
 
Ádám

---