Időpont:

Helyszín:

Beszámoló:

Résztvevők:

Dabarski Kukovi

- sziklamászás -

Dabarski Kukovi

0117.jpg
Az utazás egy fantasztikus dolog, de akkor igazán tökéletes, ha a tükörre akasztott „friend” a kanyarokban a vízszintes felé konvergál… legalább is hazafelé, a 32 fokban, a szerpentinen lefelé.
 
Szerda reggel a terveknek megfelelően felvettük Pált és Janót (a MAHOE delegációját) a nagykanizsai vasútállomáson, majd egy közös bevásárlást és ebédet követően, újra nekivágtunk a horvátországi Velebitek vad szikláinak. Viszonylag hamar érkeztünk meg a kempingbe, amely a tengerszint feletti 731 méteres magasságban található Došen Dabar falucskához tartozik, melynek az elmúlt néhány évben már nem volt állandó lakosa.
 
Ezek a tények, kiválóan biztosítottak a következő 4 napra tervezett félnomád életet és a mászások közti zavartalan pihenőt, olyannyira, hogy a kemping üzemeltetőjén kívül csak 2 kempingező, idősebb párral futottunk össze, akik közül az egyik párost egy útban láttuk mászni is. A falakon ahol a mindennapjaink nagy részét töltöttük, egyéb mászókkal egyáltalán nem találkoztunk.
 
A túra nagyon hasznos volt számunkra, mert ismételten a tradicionális biztosítási eszközök használatának gyakorlására fektettük a hangsúlyt, mindemellett 1060 méternyi több kötélhosszas utat másztunk meg. Rengeteg tapasztalatot szereztünk, és személy szerint én sokat küzdöttem a fejemmel is, ami sokszor az ismeretlen orgonaformáknak és a beláthatatlan nitt távolságoknak volt betudható. Félelmeim azonban indokolatlanok voltak, mert a cipő mindig tapadt, ami egyrészt a kőzet tökéletességének, másrészt a saját magammal való sikeres küzdelemnek is köszönhető volt.
 
Pál és Janó fő célja az Ende Nie 900 méteres útjára való felkészülés volt, ezért megpróbálták a lehető legtöbb utat megmászni ott tartózkodásunk alatt.
 
A túra teljes időtartamát a vidámság, a felhőtlen égbolt és a meleg időjárás jellemezte. Az éjszakáinkat kellemes 15 fok körüli, néha szélviharos körülmények közt töltöttük sátrainkban, a felfrissüléseinket pedig a tenger biztosította minden este, melyből kifelé mindig jobban esett tartani, mint az ellenkező irányba. Ivóvizet rendszeresen egy étterem teraszán felfedezett csapból kértünk, ahol a 4. nap már mosolyogva köszöntöttek minket a pincérek, főleg mikor nem a 20 literes kannát, hanem az egyesével korábban összegyűrt, majd újra felfújt petpalcakjainkat vittük magunkkal.
 
A mászásokat leszámítva a kedvenc napszakom a nyugovóra térés előtti, esti vacsora közbeni vidám beszélgetésekkel és lazító borozgatásokkal töltött idő volt.
 
Úgy gondolom, hogy mindannyian megkaptuk, amiért mentünk, és abban biztos vagyok, hogy még sok ilyen túrában szeretnék részt venni!

Ha tetszett a beszámoló, oszd meg másokkal is!

Térkép

Galéria

Dabarski Kukovi

Ezeket olvastad már?


Karlobag, Dabarski Kukovi

Május elejére egy több kötélhosszas mászásokkal teli edzőtábor volt betervezve, amit maradéktalanul meg is valósítottunk!…

Hohe Wand Überholspuren 170m (7+)

A Velebit vad sziklafalai után újra hazai pálya, ismét Hohe Wand.