Karlobag, Dabarski Kukovi

Május elejére egy több kötélhosszas mászásokkal teli edzőtábor volt betervezve, amit maradéktalanul meg is valósítottunk! Kaptunk hideget, meleget, rengeteget tapasztaltunk és mindemellett fantasztikusan szórakoztunk.
 
Személy szerint félve indultam el erre a túrára, a korábbi térdsérülésem miatt, de szerencsére már majdnem teljesen sikerült regenerálódnom, szóval teljes értékű tagjává tudtam válni a háromtagú kötélpartinak.
Merthogy mászótárs híján páratlanul vágtunk neki a szikláknak mindhárom nap, ami még előnyünkre is vált, abból a szempontból, hogy az ilyenfajta mászótudásunkat is volt lehetőségünk csiszolni. Ebben nagy segítségünkre voltak félköteleink, melyek közül az Beal Gully típusú, 7,3 mm vastag kötelem most debütált élesben először.
A harmadik napra már nem sokkal voltunk lassabbak egy hétköznapi kötélpáros által produkált függőleges haladási sebességénél.
További élményeinket fokozták, a szintén új Black Diamond friendek és ékek, melyeknek elhelyezését első ízben volt lehetőségem éles körülmények közt gyakorolni.
 
Az eszköz arzenál mellett, kiképzésünket az időjárás sokszor viszontagságos körülményei is fokozták. Első nap még egész tűrhető ősz végi hűvös, enyhén szeles időben másztunk két utat egy 185 méteres 6a nehézségűt, majd egy 120 m hosszút szintén 6a-ért.
Másnap már jóval szelesebb és hűvösebb időben, olyan felhőátvonulások közepette kellett másznunk, hogy sokszor nemhogy a sziklatornyok tetejét, még a felettünk 20 méterre levő előlmászót sem láttuk. Ezen a napon felemlegettük sok hasonló viszontagságos mászófilm jelentét, hol a Mt. Asgard-ról, hol Patagóniából, miközben 60 métert ereszkedve tűntünk el egymás szeme elől a tejfehér „semmiben”.
 
Végül harmadik és egyben utolsó mászónapunkon ránk mosolygott a szerencse, aminek reggel még nyoma sem volt, de Attila legvadabb álmaiban már előre vizionálta. A reggeli esős, ködös időben szomorúan tapasztaltuk, hogy a parttól ~18 km-re levő Dabarski Kukovi sziklapikkely-együttes, még a híresen érdes-tapadó horvát sziklákhoz képest is csúszós és mászhatatlan.
Záró mozgásnak egy kellemes átmozgató futást valósítottunk meg, amiből én 4, Attila és Aszú 11 km-t hozott ki.
Ezután elindultunk vissza a szállásunkra, de ahogy a tengerpart felé közeledtünk, úgy lett egyre világosabb, majd a felhők közül a nap is előkerült.
Hamar megszáradt minden, így sikerült még két 100-120 méteres utat másznunk, ízelítőt kapva az ideális körülményekből is.
 
Elégedetlenségre úgy gondolom, nem lehet okunk, ezt persze köszönhetjük a napjainkat záró fenséges ételeknek is (ezért külön köszönet jár Andreának!), melyek kárpótoltak minket a szállásunk hiányosságait illetően.
 
A környék viszont kiváló, visszatérünk még, ez biztos!

---