Hohe Wand Junge Füchsin 235 m (7)

Erre az alkalomra már egy nehezebb feladatot szemeltünk ki az eddigiekhez képest, ez lett a Rókalány.
 
Az útban a trükk az, hogy aki kezdi, az mássza előre az összes nehezebb hosszt. Én kezdtem, kb. negyed óra várakozás után a beszálló mellett, mert egy osztrák kötélpáros pont előttünk szállt be ugyan ebbe az útba. A második standban is várnunk kellett, mert a párosuk gyengébbik mászója, a harmadik hosszban nagyon nehezen tudta leküzdeni a kulcsrészt, mindenféle mesterséges mászótechnikák bemutatása ellenére is.
 
Ez volt a „Silvesterplatte”, ami egy táblamászás UIAA 7-es nehézségi fokozatban. Körülbelül a határomon mászhattam ezt a részt, de inkább fejben voltam csak ott és nem fizikailag. Úgy éreztem, hogy gördülékenyen, és határozott mozdulatokkal sikerült megoldani ezt a csodálatos 40 métert.
 
Az út egyébként nagyon vegyes technikákat igénylő hosszokból áll össze. A repedésmászástól a táblamászásig megtalálható benne minden, több rövidebb lankás átkeléssel, és egy 3-as traverzzel, ami kitettsége miatt nehezebbnek érződik. Van két olyan hossz is az út vége felé, melyek narancssárgás kövön haladnak, egészen mediterrán hangulatot kölcsönözve a mászóknak.
 
A végéhez közeledve, teljesen elégedetten álltam már az utolsó standban, amikor egy nem mindennapi élmény ért. Felmászott egy mellettem levő sportútban egy 50 év körüli férfi, aki megkérdezte, hogy milyen volt az út, amit másztunk.  Mondtam is azonnal, hogy hatalmas élmény volt ezen a nitt soron felmászni, amire a válasz ez volt: „Ennek nagyon örülök, mert ezt az utat a feleségem és én nitteltük pár éve.”
Majd elköszönt, én pedig egy hatalmas vigyorral az arcomon felmásztam Attila mellé a kiszállóba.
 
Eltávolodva a szikláktól, hazafelé még megnéztük a Wiener Neustadt egyik parkjában található, szabadtéri, műfogásos boulder tömböt, ami mellett rendszeresen elhaladunk autóval. Itt még kellőképp kipréseltük magunkból a még meglévő energia tartalékainkat, végül hazafelé vettük az irányt.

---