Spartan Race Super Valca

Spartan Race – „You will know at the finish line” 

Történetem valahol 2013 nyarán kezdődik mikor először találkoztam az akadályokkal nehezített terepfutással, mint sporttal a FightersRunon keresztül. Rendszeresen futni az év elején kezdtem el, korábban még a szomszéd utcába is inkább bringával indultam el, nagyon nem szerettem. De a futásnak ez a formája felkeltette bennem a „belső gyereket” aki szeret játszani és összekoszolni magát. Kezdőként jó eredménnyel, 28. helyezéssel kb. 220 indulóból teljesítve a 2013. augusztusi zánkai FightersRunt tudtam, hogy ez az én sportom lesz. :) 

Ettől kezdve motivációt érzetem a fejlődésre, hogy jobb tudjak lenni. 2014 elején már tűkön ülve vártam mikor írják ki az újabb versenyek időpontjait. És ekkor történt valahol februárban, hogy ráakadtam egy ismerősön keresztül a Spartan Race által meghirdetett Facebook eseményre, mely szerint Eplényben árpilis 26-án megrendezik az első Spartan Sprintet Magyarországon. Gyorsan utána is néztem a versenysorozatnak és a verseny következő szintjeinek. Innentől kezdve nem volt megállás. Megfertőzött a „Spartanitis”, ami egy súlyos ősi görög vírus, és „őrült cselekedetekre”, „felelőtlen tettekre” és, ezáltal újabb és újabb versenyeken való részvételre sarkallja az embert! :) 

Az edzést még komolyabban véve, és a tavaszi kecskeméti FightersRunt (összetett 5. helyen zárva azt) beépítve a felkészülésbe vártam az eplényi versenyt. Április 26-án a helyszínre érve látványos szervezés, külföldi (főleg cseh és szlovák) versenyzők tömegei fogadtak, akiknél a versenysorozat már nagyobb múltra tekint vissza. A versenyről akkor már két FigtersRunnal mögöttem egy kedves ismerősöm szavait idézném: „Ha akadályfutó versenyről beszélünk, akkor FightersRun az óvoda, és ez itt már a felső tagozat!” Ez a mondat jó összefoglalta mivel állt szemben Eplényben a bő 1500 fős!!! nemzetközi versenyzői gárda. A Spartan Sprint kiírása szerint min. 5km-es távon min. 15 akadályt kell a versenyzőknek leküzdeni. Az első magyar versenyen a szervezők kitettek magukért és egy 7,7 km-es kb. 800 m szintkülönbséget tartalmazó pályát alakítottak ki az Eplényi sí arénában és a környező erdőkben. A verseny nagy része meredek sípályákon való fel-lefutásokból állt. Rögtön a rajt után egy 400-500 m-es fekete sípálya meredek lejtőjével kellett megküzdeni főleg medvejárásban, négykézláb! :) Ezt a futamot az összetett 29. helyen sikerült zárni 1020 férfi indulóból. 

Jóleső érzéssel tartva kezemben a teljesítésért járó érmet tudtam, hogy nekem ilyenből kell még és meg akarom szerezni a „Trifectát” (Trifecta: Ezt az érmet az kaphatja meg, aki egy naptári év alatt teljesíti a verseny első 3 szintjét, a Spartan Sprintet (min. 5 km.; min. 15 akadály), a Spartan Supert (min. 13 km.; min. 21 akadály) és a Spartan Beastet (min. 20 km.; min 26 akadály) )

Így elérkeztünk a közelmúltba, mikor is múlt hétvégén, július 5-én részt vettem a szlovákiai Valcaban megrendezett Spartan Superen. Ehhez a versenyekhez méltóan ismét egy sí arénában  és a környező hegyekben került kijelölésre a pálya, mely tartalmazott minden finomságot, amit egy ilyen versenytől elvárhat az ember. 

A versenyre több mint 2500 ember regisztrált ebből bő 500 nő!!! A korábbi versenyek által megismert pesti Spartan Burpee Fighters Teammel már előző nap kiutaztunk a helyszínre és a cél közeli akadályokat szemügyre vettük. Volt itt tavon való átkelés, kötélre mászás vizesárokból, tűzugrás, szögesdrót alatt kúszás, „Vizi csúszda”, vizes árkok. Láttuk, hogy jó kis móka vár ránk másnap. 

Reggel 9-re az ELIT futam rajtjára felsorakoztunk, majd pedig a szokásos füstbomba és motiváló zenék (Spartans, what is your profession??? – Aroo, Aroo, Aroo – aki látta a 300 című filmet tudja, miről van szó) kíséretében elrajtoltunk. Rögtön az első akadály volt a tavon való átkelés, majd ezt a szalmabálákon való átmászás követte. Ezután jött az első sípályán felfutás, mely azonnal elkezdte szétszórni a mezőnyt. A hosszú emelkedő tetején a monkey bar várt ránk, ahol a vízszintes rudakon csak kézzel függeszkedve kell végig mászni egy kb. 4 méteres szakaszon. Rövid meredek lefelé futás után folytathattuk utunkat tovább a már-már függőleges erdőkben ahol négykézláb, medvejárásban lehetett a leghatékonyabban mászni felfelé. A következő akadály volt a 220 centi magas palánk, amin át kell mászni. Újabb meredek lefelé majd újabb meredek felfelé következett közben átkeltünk a kifeszített háló alatt egy mocsaras gödrön és egy kegyetlen hosszú és meredek sípályát leküzdve elérkeztünk a súlyfelhúzás akadályához, ahol egy csigán átvetett kötélen kell egy 20-30 kg körüli kővel töltött zsákot felhúzni 5m magasra majd szépen visszaengedni. A helyenként vihar tépázta erdőkben kidőlt fák tarkították természetes akadályokat képezve a pályát. Ezután következett a zsákcipelés, amikor is egy 30 kiló körüli kőzúzalékkal töltött zsákot kellett egy meredek erdei lejtőn fel, majd lecipelni egy kört leírva. Ezután egy hosszú, úttalan erdőkön, patakmedreken, vízen keresztül vezető fel-lefutós szakasz várt ránk. Az véget nem érő mászásokat követően egy csodás kilátású dózer útra lyukadtam ki a fenyőerdőből, ahol a környező hegyvidék elém táruló panorámája újult energiával töltött fel. Szükség is volt rá, meglátva a következő kihívást. A meredek hegyoldalból kötelek lógtak lefelé a fákról, melyekbe kapaszkodva kellett felhúzni magunkat az erdőben, ugyanis erre kötél nélkül esély sem lett volna a sáros meredek 60 fokos emelkedőn. Fent, nem sokkal később a 4-5m magas fák közé kifeszített kötélhálón való átmászás volt a következő leküzdendő akadály. Majd tovább futva kb. egy kilométert a traktorkerék forgatás várt rám. Az újabb futós szakaszt előbb a 3-as palánk kombináció (fölötte-alatt-keresztül) majd az autógumikkal beterített úton való keresztülfutás nehezítette, ezt követte a traverz fal. Itt egy falra felrögzített fakockákon lépve és azokat fogva kell keresztbe áthaladni. A hely adottságait kihasználva a következő akadályt az útra keresztbe fektetett ölés farönkök képezték. Ezt követte az egyik legalattomosabb akadály, az ekevas húzás, ahol egy ekeszerű karmokkal ellátott 50x20 centis acéllap van láncra kötve és ezt kell egy kijelölt árkon, bokron, lefelé majd fölfelé vezető pár száz méteres körben végig vonszolni. Természetesen ez a csoda minden létező fűcsomóban elakad így nehezítve az előrejutást. Ezt követte mindenki mumusa, a dárdadobás, ahol egy kb. 8-10 méterre lévő szalmabála spártai harcost kell eltalálni a dárdával, úgy hogy bele is álljon. Ez az állomás ahol szinte mindenki megízlelheti a hibázott akadály estén járó spártai büntetést a 30 BURPEE-t (vagyis négyütemű fekvőtámaszt)! 

Innentől kezdődött a pálya „látványelemekkel” tarkított szakasza mely úgymond a „célegyenes”, ami konkrétan azt jelentette, hogy a cél előtti utolsó hosszú sípályán lefelé voltak az akadályok elosztva, ahová a nézők és szurkolók is fel tudtak jönni. 

Az első akadály volt ezen a szakaszon a szögesdrót alatti kúszás, amit itt szervezők kimondottan izgalmassá tettek azzal, hogy a talajt felszántották, fél méteres gödröket ástak, azokat sárral, vízzel töltötték fel és így kellett kígyó módjára a kivezető utat megkeresni ebből a sáros szöges „pokolból”! :) 

Ezt követte az „aquapark” elem a fóliával letakart vízzel locsolt lejtőből álló csúszda mely egy nagy vizesárokban végződött. Ezt újabb mély, fürdésre hívogató vizes árkok követték melyek sorát egy csúszós 45 fokos palánk zárta melyen a lelógatott kötelek segítségével lehetett felmászni és a másik létrás oldalán le. Az utolsó előtti akadály volt a vizesárok felett függő 5-6 méter magas mászókötelek leküzdése, majd már csak a tűzugrás választott el a célvonaltól! 

A célba érkezőket spártai ruhába öltözött lányok várták a frissítőkkel valamint a teljesítésért járó éremmel és pólóval! A teljes táv kb. 13,5 km volt, ez alatt több mint 1200 m pozitív szintkülönbséget küzdöttünk le nem beszélve a lefelé futás szintkülönbségeiről.

A versenyt az 2:24:11 idővel az ELIT 173 fős férfi mezőnyéből a 17. helyen zártam, az összesítettben pedig a 38. helyet szereztem meg 1945 induló férfiből. Elégedett voltam az eredménnyel, a nehézsége ellenére élveztem a versenyt, és újabb motivációval látott el az augusztus 16-án Csehországban megrendezésre kerülő Spartan Beastre való felkészülésemhez, melyen, ha minden jól megy, megszerzem a hőn áhított TRIFECTA érmet is. 

Ezúton is szeretnék gratulálni két csapattársamnak, Kempelen Zitának és Lukács Lillának, akik az előkelő 3. illetve 4. helyet szerezték meg a női mezőnyben. Mindkettejük kiváló sportoló és kitűnő eredményeik miatt meghívást kaptak (a legjobb magyar férfi versenyzővel egyetemben) a szeptemberben az USA-ban megrendezésre kerülő Spartan Race World Championships versenyre, ahol a világ legjobb spártai „harcosai” mérik össze erejüket! 

Itt is meg szeretném ragadni az alkalmat, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy hármójuk kijutására csak abban az esetben van esély, ha sikerül ehhez szponzorokat találni. Így ezúton is szeretnék megkérni mindenkit, aki ezt a nem éppen rövidre sikerült beszámolót elolvassa, és van bármi hasznos ötlete a témával kapcsolatban keresse Fábián Miklós SR HU versenyigazgatót a miklos.fabian@spartanrace.hu címen. 

Lezárandó mondandómat, annyit írnék még, hogy egy kiváló 4 napos hétvégét töltöttem Szlovákiában, a verseny utáni napokban a Fátrában túrázva, kiváló társaságban és nagyon jó hangulatban. Aki esetleg a leírtak miatt (vagy annak ellenére :P ) kedvet kapott e sport kipróbálásához keressen nyugodtan! 

Augusztus 16-án folytatódik az „őrület” Klinovecben a Spartan Beast-tel! 

Spartan up!!! Arooooo!!!!