A hétvégi betegeskedés keresztülhúzta múltheti síelős terveimet. Kedd reggel viszont Attila hagyta magát rábeszélni, hogy másnap dry tooling helyett inkább sítúrázzunk hármasban, aminek nagyon örültem, mert már teljesen kikészültem a négy fal közti tea szürcsölgetéstől. Kis szervezkedés után sikerült elsimítani, hogy másnap senkinek ne hiányozzak a melóból, Erik is csatlakozott boardal, így szerda reggel egész kis különítmény indult el Levente túralécekkel megrakott autóján Stuhleck irányába. A falu magasságában a két héttel ezelőtti 20-30 cm friss hó már elolvadt és a pályák alsó felén is csak a hóágyúk szorgos munkája biztosította a fehér lejtőket. Cserébe viszont egész nap 0 fok körüli, szélcsendes, napsütéses időt kaptunk, miközben a környező völgyeket vastag felhőtakaró fedte.
A felmenet jó tempóban sikerült, igaz Attila duplán megküzdött a meredek szakaszokkal: fóka nélkül, mindössze egy firnvashoz hasonló szerkezettel gátolta a visszacsúszást, ami a jól összefagyott hóban eredményes
volt, de a pályára szórt műhóban például egyáltalán nem "akadt". Ez persze egyáltalán nem szegte kedvét, karból rádolgozva tartotta a tempót. Levente is most próbálta ki
először a síelés túrázós formáját, úgy tűnt nagyon bejött neki a dolog, gyorsan ráérzett a mozgásra. Erik pedig bakancsban, csúszásgátlókkal felszerelkezve vígan tartotta velünk a tempót, de végleg elhatározta, hogy jövő szerzonra megveszi a
splitboard-ot és akkor majd ő is fel tud jönni board-al és fókával bárhová.
A Stuhleck csúcsra viszonylag hamar, 14h körül felértünk, útközben egyszer álltunk csak meg a narancssárga-bubis felvonó alsó állomásánál. A csúcs közelében sajnos már foltokban kikandikált a fű a hó alól és a kereszten sem lógtak hosszú jégcsapok, de fentről gyönyörű kilátás nyílott az egész nap felhőben fürdőző környező völgyekre és az alpok távolabbi havas csúcsaira. Gyors átszerelést és teázást követően elindultunk lefelé. Attila lábán 17 év után először volt léc, de pár perc után úgy tűnt mintha azzal született volna. Nagyjából 10 perc alatt szlalomoztuk
végig a lefelé vezető könnyű pályákat, gyorsan visszaértünk a kocsihoz. Összességében egy jó kis nap állt mögöttünk és egy örökérvényű székely közmondással is gazdagodtunk: "A túrasí olyan mint a szex, sokat kell küzdeni (felfelé), hogy legyen valami, de aztán hamar végetér (a lejtő)." :)
Ausztria
