Paklenica 2013

Résztvevők: Ny. Peti, Ádám, Aszu, Attila
 
Őszi mászótúránk helyszínéül ismét a jól bevált horvátországi Paklenica völgyet választottuk. Utazásunk nehézkesen indult. Először a maximumig terhelt Corsán végrehajtott kerékcsere, majd egy, a határon felfedett lejárt igazolvány miatti visszafordítás törte meg lendületünket. A határátlépés problémáját némi időveszteséggel, és pár száz kilométer pluszautózással megoldottuk, de itt már világossá vált mindenki számára a heti mosogatósoros kiléte. Erősen megkésve, a házigazdát már mély álmából ébresztve foglaltuk el a már évek óta állandó szállásunkat, ahol biztosított a mászások közti nyugodt pihenés, regenerálódás, és persze a jó vacsorák és az elmaradhatatlan beszélgetések.
 
Peti és Ádám konkrét, papírra vetett tervvel érkezett, mely tartalmazta az általuk a völgyben teljesíteni kívánt utak listáját. Első nap reggelétől gyűrték is a kötélhosszokat rendesen, rakták az ékeket, fűzték a gyűrűket, gyakorolták a standépítést, közben ámultak a természet szépségein. Lendületüknek csak a pihenőnapon elfogyasztásra került bánhorváti szilvapálinka szabott határt, ekkor a másnapi itinert át kellett írni, a hosszú utakat a Klanci sportútjaira cserélték. A fáradalmakat kipihenve a következő napon már újra a terv szerint haladtak az Anica kuk impozáns falán a Mosoraski standjait keresve.
 
Aszúval mi most nem terveztünk előre, nem tűztünk ki célokat, sokat akartunk mozogni a komfortzónánkban, lehetőleg olyan részein a völgynek, amiket még nem ismertünk. Idén elkerültük az Anica kuk háromszáz méteres útjait, megkímélve magunkat a fárasztó lejövetelektől, inkább a 120-150 méter hosszú lehetőségekből csemegéztünk. Így több kötélhosszat tudtunk teljesíteni a gyors ereszkedéseknek köszönhetően, és megismerhettük más szektorok (pl. Skradelin, Kukovi) kínálatát is. A régi kedvencekből párat azért újra felkerestünk, ilyen kötelező program a Domzalski, a Rebeka vagy a Pero. Már tizedik alkalommal sikerült eljutnom ebbe a sziklamászó paradicsomba, de még mindig lenyűgöznek ezek a kövek, szeretem, ahogy e formagazdag sziklafalak tanítanak a mászás rejtelmeire, ahogy a finom, koncentrált mozgás közben elfeledtetik az olykor hatalmas nitt távok közti nehézségeket.
 
Összességében egy nagyon jó túrát zártunk, talán az egyik legjobbat, öt mászó és egy pihenő nappal. Következő horvátországi célunk Omis és környéke.
 
Attila 

---