Régóta tervezgettünk egy több kötélhosszas dry-tooling túrát, most belevágtunk. Őszi mászásaink közben folyamatosan néztük, kerestük az erre alkalmas sziklafalakat, útvonalakat. Évközben sokszor elhangzott Levente már – már szállóigévé vált mondata: „Attila, télen a vasakkal ez jó lehet.”
Elsőnek a télen is gyönyörű, Sonnenuhrwand sziklafalán az acélkilátóhoz 230 méter hosszan feltekergő Smokyjoki nyomvonalát választottuk. Az út hagyományosan mászva egy könnyű, laza mászótúra, de nem úgy a jégszerszámokkal. A Hohe Wand-ra jellemző sima táblák átmászása komoly feladatok elé állította az ebben a műfajban még kezdőnek számító párosunkat. A sima mészkő apró hibáin a terheléstől égő vádlival a hágóvas utolsó milliméterén egyensúlyozva, bízva a szekercében, hogy tart a kis lyukban, másik eszköz a nyakba és jöhet az akasztás. Remek érzés, ha az ember már túl van rajta.
A fal tetején fázósan, de elégedetten teázva, egy kérdés fogalmazódott meg bennünk. Milyen lehet ez éjszaka kemény hidegben hóval? Kipróbáljuk!
Attila