Rax Brandschneide

Csak fél 10 magasságában értünk oda, mert nekem sikerült elaludnom, a gyors szedelődzködésben pedig otthonmaradt a túrabakim, amit szerencsére még a városon belül észrevettem. Mint utóbb kiderült a téli North Face félcipőm és bőven elég lett volna a túrára, a két héttel azelőtti hóviharnak már nyoma sem volt a Schneebergen, egyetlen hófoltot sem láttunk.

A híd utáni első ház mögött balra indul a ray egyik gerincén felvezető ösvény (sárga jelzés), mely Kálmán elmondása alapján semmilyen nehézséget nem tartogat a hegyi túrázók számára. Egy-két létrát és 5m drótkötelet építettek bele, ettől eltekintve végig meredek kaptató. Klettersteig felszerelés nem szükséges, lefelé is kényelmesen járható.
Ennek nagyon örültem, az előző esti öregdiák találkozó okozta szédülés és kialvatlanság mellett pont egy ilyen regeneráló túrára volt szükségem.

Kezdetben bükkösökön, majd fenyveseken keresztül haladunk, feljebb több helyütt sziklás kiszögellésekre kapaszkodtunk, miközben élveztük a teljes Höllentahl és a Schneeberg keleti oldalának panorámáját.  Az út vége a Rax fennsík keleti csücskében, egészen pontosan a Raxseilbahn (felvonó) felső megállójánál van. Kényelmes tempóban és egy hegyi reggeli közbeiktatásával fél12 körül értünk fel a fennsíkra. Innen egy kisebb túrát tettünk a Jakobskogelra (1787m), ahol hosszú ebéd és napfürdőzés következett. Három óra körül döntöttünk úgy, hogy a reklám állításával ellentétben "a lenyugvó napnak nincs ereje".. legalábbis novemberben. :) Másfél óra alatt kényelmes tempóban visszaértünk a parkolóba és nyugtáztuk, hogy a Raxon sincs már sok olyan út amit ne járt volna be egyesületünk.
Két hét múlva újabb közeli túrára indulunk!  

---