Paklenica 2012

Szűk körben és egy meglepi
Paklenica, +
 
Résztvevő: Ancsa, Józsi, Norbi, Samu
Időpont: 2012. szeptember 27-30.
 
Nehezen akart összejönni az idei Paki túra, igaz, eleve nem neveztek be rá a többiek, csak Józsiék. Vagyis hát vele terveztük el, hogy menni kéne, a többiek meg nem jelentkeztek, hogy társulnának. Soproni partner hiányában másfelé kellett fordulnom. A mostanában szokásos szombathelyi mászótársam, Karesz sajnos nem tudott eljönni a véget nem érő munkái miatt, így régi pesti mászócimborámat vettem rá, hogy legyen a társam. Mivel külön helyről mentünk, ezért vele Nagykanizsán találkoztunk. Kinyitva a csomagtartómat csak a fejét fogta, hogy bírtunk 3-an ennyit pakolni, mikor ők múltkor 5-en Omisra kevesebb cuccal mentek. Igaz, az én autómmal is voltunk már Pakin 5-en sátrazósan, szóval Jósziék kicsit eltúlozták a kaja mennyiségét. J Igaz, már leszoktunk a konzervezésről, kis főzőcskézést is terveztünk egyik estére egy paprikáskrumpli formájában, amihez a hozzávalókat és edényt is be kellett pakolni. Norbi javaslatára kocsi csere történt, mivel az övé nagyobb, ezért gyorsan átcuccoltunk s már úton is voltunk. Éjfél körül értünk le Norbi által javasolt, Paki legolcsóbb kempingjébe (Peko, 30Kn fejenként egy napra, nincs se plusz sátor, se kocsi). Üres volt, leterítettük hálózsákjainkat és már aludtunk is…volna ha a szúnyogok békén hagytak volna. Igaz ez csak az én problémám volt, ezért kis hezitálás után pikk-pakk felállítottam a belső sátrat, s így már nyugodtan tudtam aludni.
Másnap Norbi mondta, hogy nem szeretne túl sokat gyalogolni, amiből nekem nem jött le, hogy nem az Anica lesz. Kicsit csalódott voltam, de aztán nem bántam a Debeli Kukot sem, mert az Anica után az a másik nagy kedvencem itt. Mivel Norbi 7b fokozatig szint már majdnem az összes utat mászta ezért ő nézegette a kalauzt, hogy mit volna jó mászni. Mostanában csak ritkán mászik, ezért túl nehéz utakat nem nézett, így végül is a Sedmi kontinent lett, aminek a 7b+-os kötélhosszát kihagytuk, s így 6c+ -ért másztuk az utat. Tetszett mindkettőnknek. Az utolsó kötélhossz 50 méter felett volt, az utolsó 40 méteren kb 4 nitt, pedig annyira azért nem volt könnyű. A tetején erősen és kissé hidegen fújt a szél, még a pólómat is fel kellett vennem! J Időjárásilag ez volt a jellemző, felhős ég, nem túl meleg, éjszakánként volt kis eső is, napközben azonban sosem esett, s vagy szélcsend volt, vagy meg erősen fújt. Józsiék a Veliki Kukon másztak egy Norbi által ajánlott 200m hosszú utat, ami nagyon tetszett mindkettőjüknek. Innentől fogva azonban ők végig a Klanciban sportoltak. Délután még felmentünk egy új szektorba, ami egy hatalmas boltív (alulról nem látszik, de a víztározó felett van) tele nehéz utakkal. Sötétedésig két útra futotta, abból az egyik ráadásul csak bemelegítő volt. Este nagy hőbörgés közepette szlovénok érkeztek. Épp elaludtam volna mikor jöttek, de még a rádiót sem voltak képesek lekapcsolni, csak mikor megkértem rá őket, azonban a hangoskodást csak jó későn fejezték be. Nem örültünk nekik.
Második napunkon az Anicán a The show must go on-t (6c) másztuk. Az ösvényen nincs kiírva (feljebb van, mint ahol becsatlakozik a lejöveteli útvonal), kicsit filóznunk kellett hol kezdődik, amelyben aztán segített a falban lévő német parti, akik az utunk melletti utat mászták. Az első kötélhosszban még kicsit bizonytalanul éreztem magam a szikla törős jellege miatt, illetve amitt, mert voltak olyan látszólag szabadon álló blokkok, amit ki tudja mi tartott. De tartott. Minket is. J Később aztán ez a probléma elmúlt, gond nélkül abszolváltuk az utat. Este elkészítettük a paprikás krumplit, közben újabb csapat szlovén érkezett (2-3 autónyi). Hű, mi lesz itt este! Hát volt is, késő éjszakába nyúlóan mulatoztak.
Harmadik napunkon a Nostalgija-t másztuk (6b). Norbi már mászta és úgy emlékezett szép. Később aztán másra is emlékezett. Ez végig egy nagy bevágás, kellemetlen, testerős mászással. S még csak nem is a két 6b volt a nehéz, hanem az 5c meg a 6a. Pedig van tapaztalatunk ilyen jellegű mászásban, s egyetértettünk, hogy nem értjük miért a fokozat a 6b-ben. Hogy kiértek a bevágásból a táblára és azért? Az utolsó 4 kh-t már én másztam előre, mert Norbi az egyik lábával legszívesebben csak sarokkal lépett volna, annyira fájt a lábujjhegye. Az utolsó kötélhosszban elkértem tőle a végig (előző nap is) cipelt friendeket, mert sejtettem hogy kelleni fog. Ugyanis nagyon megritkultak a nittek, az utolsó 40m-es kh-ban csak 2 volt. Szóval használtam is, s más természetes biztosítást is, sőt még a stand is ezekből épült. Eddig is elkelt volna néhol, de annyira mégsem hogy használjuk, vagy meg nem annál volt épp, aki elől mászott. Délután még másztunk pár igen szép sport utat a Klanci bejáratánál, s kaptunk a távozó brittektől még jegyet is, mondván 1 napra még jó. Sajnos nem volt jó, tévedésben voltak, pedig először nagyon megörültünk mivel 3 napos jegyet vettünk, s még volt egy napunk. Este a horvátokkal kiegészült szlovén banda nagy grill-partit tartott, a húsok és csontok reggel számolatlanul hevertek a földön. J
Negyedik napunkra aztán Norbi javaslatára (mert ő már egyszer pár éve volt itt), egy új, még most is kiépülőben lévő „több-köteles” helyre mentünk kb másfél óra járásnyira, Dabarski Kukovira (Karlobag és Gospic között van félúton). El van dugva a dombok között, na nem ám azért mert kicsi volna! Sőt, ahogy a hegy oldalában közeledtünk a helyhez káprázatos szépséggel tárultak elénk a nagy mészkőtömbök. Mintha sok cukrosüveget döntöttek volna egymáshoz. Gyönyörű! A mászás is igen jóleső volt rajta. Szétlépve és -fogva nincs, azonban a nittelés kissé lazább, mint a sportutakban szokásos. Kb. 6-7 kötélhosszt másztunk, igaz, rövideket, mert két traverzes rész is volt benne (igen szép megvalósítással) és a leereszkedés is egészkötélre volt kiépítve. Déli fekvésű fal, mikor kisütött, még így szeptember végén is azt kívántam, inkább ne, mert vakított a kő és az izzadási faktor is megugrott. Ide még vissza kell jönni tavasszal vagy így őssz vége felé!
A 4 nap alatt igazán jó mászóidőt töltöttünk el pazar sziklákon és még egy fantasztikus új helyet is megismertünk. Bár többször volna alkalmunk ilyenre! J
 
Samu

---