Időpont:

Helyszín:

Beszámoló:

Résztvevők:

Blechmauer élmények

- sziklamászás -

Blechmauer élmények

cimg6797.jpg

Résztvevők: 4x Karesz, Samu, 2x Józsi is

Időpont: 2012. május.

A Munka ünnepére eső 4 napos hétvégét kihasználva távolabbi mászóhelyek helyett „csak” a Blechmauer fal jutott nekünk. Karesz ódákat zengett már róla. Ez a Grosser Höllental Ny-ra néző fala, 150-370m utakkal. Kemény utakkal J Ugyanis többségük 8-as, 9-es fokozatú, viszonylag homogén egyforma nehézségű kötélhosszok.

Szombati első napunkon csak dél után értünk ki valamikor, amikor a Blechmauert telive veri a nap, ezért a szemközti Klobenwandon (vordere) néztük ki a Nächste Stufe 7+ utat, azonban mivel a felmenetkor minket megelőző páros is pont ebbe szállt be, ezért kénytelenek voltunk mást kinézni, s nem is találtunk számunkra megfelelőbbet, mint a Herrgottsloata-t 8+ ért. Már az elején keményen spórolt a lépésekkel, később a 4 nap alatt rájöttünk, hogy itt a Blechmaueren ez ilyen: lépés jóformán annyi van, amennyit csak akarunk, az egész fal! J A csodás 2. kötélhossz (továbbiakban kh) után a 3.-ban egy hatalmas bevágásba kellett lemászni, majd innen vissza fel egy áthajlásból kezdődő hasalós táblára 8--ért, majd a 4. kh-ban másztunk a fokozatért. Nagyon kemény volt, de mit is várhattunk 8+-ért? Még 1-2 kh és fent voltunk, sajnos a végső piaz repedést kihagytuk az idő szűke miatt, így is mire leereszkedtünk, majd felhoztuk az autóból az alváshoz és a vacsorázáshoz szükséges holmikat ránk sötétedett. Egyébként minden nap ezt tettük. Mászás után lementünk a kocsihoz, s az estéhez szükséges cuccot vittük fel a mi kis tisztásunkra, ahol az éjszakákat zavartalanul eltöltöttük, reggel pedig mindent vissza a kocsiba a nyomaink hátrahagyása nélkül. Igazán kiváló volt a kilátás a hálózsákból (zavartalanul jó idő lévén sátrat nem is vittünk), egyik oldalt a még az éjszakában is szinte világító Blechmauer, másik oldalt pedig a Klobenwand.

Az ezt követő 3 napot aztán a Blechmauer 3 csodás útján töltöttük: Pandamonium 8+, Talwächter 8, s Gelber Oktober 7+.

A Pändamonium igazán fantasztikus út, jól el is fáradtunk benne. 6db 8-as nehézségű kötélhossz követ 2db 7-est. Volt hogy 3db 8-,8,8- kh-t másztunk egybe, majd egy olyan 8-as következett, ami mindkettőnknek saját magunk legyőzéséről szólt. Lépések jóformán nem voltak, Karesznek ezek okozták a legnagyobb problémát, nekem inkább az erőkitartás. Ami az utolsó kh-ban következett azt nem kívánom senkinek, olyan nehéz volt 8+-ért. Másnapra pont ezért picit könnyebbet választottunk. A Talwächter beszállójához az első két 5-ös kh-t szinkronban tettük meg, jó sok időt nyerve ezzel. Aztán igen szép kh-ak következtek, azonban az összpontosítást mindegyik nagyon megkövetelte. 4. napunkra már könnyebb utat választottunk, azonban annál hosszabbat. A Gelber Oktober 7+ 370m hosszú, fantasztikusan szép kötélhosszakkal. De tényleg, ritka az ilyen.

Ezen 4 nappal még nem értek véget Blechmaueres élményeink, ugyanis a következő és azt követő héten is kijöttünk Karesszal, s talán a csúcspontját jelentette a „Der ganz normale Wahnsinn 9-”. Azért esett erre a választás, mert 2 leírás is „super fels”-ről (szuoper szikla) beszélt. Egyértelműen megtaláltuk melyik útról is van szó, de elborzadva láttuk milyen is a szikla. Ragyás, morzsalékosnak tűnt mindenhol, kivéve ott ahol fogni kellett, mindenesetre nagyon érdekes volt. Mozgásra persze nem lehetett panasz a négy 8-9-es kh egyikében sem. Hát még az utolsóban! Ilyen gyönyörű kh-t talán  még egyikünk sem mászott, az elejétől a végéig kőkemény, változatos mozgás és fogás, és persze az eddigi legnehezebb, csak a fantasztikus jelzővel illethetjük.

Két hét múlva következett a Trash&Terror 8+/9-. Nevét meghazudtolva micsoda fantasztikus út volt ez is, s ennek is az utolsó kötélhossza!

Majd rá egy hétre csak álmainkban mászni mert út következett az Alt Knecht 9+. Ugyanabból a fal 1/3-ánál lévő, fix kötelek elhelyezte standból indul, mint a Wahnsinn, csak ez jobbra. A 9+ mini peremes tábla, míg a rákövetkező 9-es hosszban pedig minden volt, fantasztikus kunsztok, főleg a traverzre emlékszünk J!

Ezzel még mindig nem értek véget Blechmaueres mászásaink, de legközelebb már Józsi is csatlakozott. 3-asban másztunk, váltakozva az előlmászásban. Új utat másztunk, bár már nem sok maradt. A Diesseits von Eden 8 kicsit csalódást okozott, nem voltak olyan szép kötélhosszai mint a többi útnak, habár azokat nem tekintve azért ez is szép volt. Van egy nagy fa a 2. kh végén, ahonnan 3 út is indul, a többit már másztuk. Idáig szinkronban nyomtuk 3-asban is, én vittem a prímet, majd ezután Józsi rögtön bizonyíthatott a 8-as kh-ban. A tetején, mikor az Altknecht mellé bejön az út, igen szép lett, egybefűzve egy 7+-os és egy 8-as kh-t igen kemény dió volt előlmászva, főleg azért mert a félkötelezés ellenére is alig tudtam már a végén felhúzni a köteleket az akasztáshoz J. A többiek másodban nem győztek csodálkozni, hogy tudtam én ilyen simán feljönni előre. Hát üzenem, hogy beleadtam apait-anyait! J

A legközelebbi hétvégén Karesz szegedi jó barátja, Bendi is eljött többedmagával + Józsi. Az volt még eredetileg a terv, hogy Karesz Bendivel megküldi a Massada-t, 10-esért, mi meg egy mellettük lévő úton Józsival mászunk vmt. Sajnos az első nap igen elhúzódott, még meg kellett találnunk a szegedi csapatot, majd mire elindultunk már 3 óra felé járt az idő. Sebaj, új, Józsi által már korábban kinézett szektor, a Schattenreich felé vettük az irányt. Kaiserbrunnból gyalogosan jó 20 perces gyaloglás után meg is találtuk. A nap tényleg nem süti, azonban nem túl népszerű szektor lehet, lévén kicsit elhanyagoltnak tűnt az egész hely. Igaz jóformán csak nehéz utak mennek rajta, talán két 7-7+ körüli út van csak, a többi afölötti. Bemelegítésnek sorra is kerültek a 7+-ok, majd nehezebbeket nézegettünk. Maga a szektor ugyan nem annyira barátságos, azonban az eddig mászott útjai igen szépek voltak. Este egy közös paprikás krumpli főzés mellett a szokásos helyünkön remekül elbeszélgettünk jó éjszakába nyúlóan. Reggel aztán beszálltunk a Blechmauerbe. Más utak mellett döntöttünk, Bendi most nem volt jó formában, illetve igen alulmotivált is volt, ezért a kitűzötthöz képest jóval könnyebbeket másztunk. Kareszék a Trash&Terrort, míg mi Józsival a Talwächtert. A beszállásnál Kareszt komoly meglepetés érte. Minket is. Hozott ugyan 1 pár cipőt, azonban a két Miurajának csak a bal felét. Visszamenni már nem ment vissza, ezért az utcai sportcipőjében mászta sorra a hosszokat, volt ahol felemásan a mászócipőben és az utcaiban. Mi jókat nevetgéltünk és szörnyülködtünk egyszerre. Ennek ellenére Bendi motiválatlansága miatt Karesznek kellett a 8+-t kimászni előre. Kénytelen volt ezúttal a jobb lábára is felhúzni a balos cipőt J. Kifelé terpeszteni igen jól tudott J. Bendiék aztán mentek haza, mi meg gondoltuk nézzük még meg a Niemandslandot. Jókat hallottunk róla, s tényleg az is. Pestiekkel is összefutottunk itt, beszélgettünk, fejenként 1 utat másztunk. Később mi még Józsival visszatértünk ide, s még vissza is fogunk mert tetszik a hely és az utak.

A Blechmauertől sem vettünk még búcsút, hátra van még pár 9-es, amit Karesszal még mászni tervezünk az idén!

 

 

Samu


Ha tetszett a beszámoló, oszd meg másokkal is!

Térkép

Galéria

Blechmauer élmények

Ezeket olvastad már?


Höllentahl - John Wayn der Alpen

A nap éppen akkor kezdte el sütni az utat, ami szerencsénkre az ötödik kötélhosszig ki…

Arco

A sportmászás múltját és jelenét meghatározó európai mászóterületek bejárását az Észak- Olaszországban található Garda-tó körüli…