Időpont:

Helyszín:

Beszámoló:

Résztvevők:

Lyn Hill Budapesten

- egyéb -

Lyn Hill Budapesten

20120401171.jpg

Amikor megláttam, hogy a Mountex szervezésében Timmy O’Neill után egy másik, általam nagyon  tisztelt mászó jön Magyarországra, azonnal elhatároztam, hogy elmegyek. Rékával is egy jó közös program, mert angolul beszél, meg kicsi, meg nő, szóval tökéletes példát mutathat neki : ).

A jegyeket kizárólag elővételben lehetett megvenni, persze mi az utolsó pillanatig halogattuk a dolgot, és vasárnap, az előadás napján tettünk egy kísérletet a jegy „elővételes” megvásárlására az interneten. Mikor odaértünk a moziba, természetesen senki nem tudta, hogy mi vettünk jegyet (persze a neten nem is fizettem érte : ) ). De szerencsére Magyarországon mindent el lehet „másképp” intézni, így érkezésünk után előkerült két jegy a zsebekből, és normális áron be is jutottunk.

Míg sorba álltunk a mozi folyosóján, egyszer csak átsuhant köztönk Lynn Hill kétségbeesett arccal, meglepődtem rajta, hogy milyen pici. Szerintem nem gyakran tart ennyi embernek előadást.

Láttunk néhány ismerős arcot is a tömegben, aminek örültünk. Egyszer csak elindult a tömeg befelé, elég hamar bejutottunk, sikerült közel leülni a notebookhoz (ravasz gyerekként gyanítottam, hogy ott fog előadni :D). A 460 fős terem egy-két helyet kivéve teljesen megtelt. A színpadon feltűnt egy hapi, úgy gondolom, hogy a Mountex tulaja lehetett. Ő konferálta be a vendéget, kicsit ilyen show jelleggel: ”köszöntsük felállva a csodálatos, a lenyűgöző…” volt aki felállt, volt aki nem, elég faramuci helyzet volt. Később ő kezdett el tolmácskodni, de nem igazán tudott elszakadni a showman szerepétől sem. Voltak hiányosságai az angol tudását, és a mászó szakkifejezéseket illetően is. Ezeket poénokkal kompenzálta, szegény Lynn pedig nem nagyon értette, hogy min röhögnek az emberek, amikor nem is mondott semmi vicceset… A közönség nagy része tudott angolul, szóval nem volt probléma, mert az emberek egymásnak fordítgatták a dolgokat : ).

37 év mászás történetét kezdte el belesűríteni ebbe a pár órába, amit vele tölthettünk.

7 gyerekes családba született Californiában, nem lehet mondani, hogy hippi családba, de a szülei felfogása eléggé olyan volt. Egyik kirándulásukra édesanyja egy 30 méteres mászó kötelet is vitt, amit „ki tudja honnan szerzett”. Ezzel ereszkedtek, de még eszükbe sem jutott, hogy felfelé is lehet mászni a sziklán. Ekkortájt Amerikában még abszolút nem honosodott meg a mászás, szinte teljesen ismeretlen sport volt. Később bátyjával elkezdett felfelé is mászni, aminek az lett a vége, hogy Yosemite-ben kötöttek ki, és részévé váltak az amerikai mászókultúra megszületésének. Beszélt a mászásairól, a The Nose szabad átmászásáról, a Salathe megmászásának számtalan kísérletéről, hülye francia filmesekről, akik nem vették fel élete egyik legnagyobb mászását, mert az áthajlóban lévő árnyékok miatt túl kontrasztos lett volna a kép, így nem volt érdekes. Mondták ezt az után, hogy a teljes stáb elutazott Yosemite-be… franciák. Szerencsére az egyik cimborája egy super 8-as kamerával készített egy nem olyan jó képminőségű, de nagyon látványos filmet. Mutatott képeket a világban szebbnél-szebb helyeken elkövetett mászásairól, pl.  Madagaszkárról, Szardíniáról, tavalyi kínai rock trip-ről is.  Beszélt más sztár mászókról is. Ondráról azt mondta, hogy nagyon jó ember, amin én csodálkoztam a filmeken tapasztalt hisztijei után. Mesélt a Kazahsztáni nagyfalas mászásairól, arról hogy hogyan rabolták el Steph Rodent, és Tommy Caldwellt szintén ott, és hogyan szöktek meg.

Ott volt a versenymászás megszületésekor is, mesélt a bénán szervezett arco-i versenyekről, ahol sziklán kellett versenyezni, persze volt, aki előre ismerte az utakat, volt aki pedig aznap találkozott vele először, pontozták a stílusukat (?), nyilván az európai mászók malmára hajtva a vizet  : ). Ekkortájt költözött át Európába, vásárolt Franciaországban egy kulipintyót és 4-5 évig ott tengette életét. Élt Olaszországban, aztán a versenyzői karrierjének végén visszaköltözött az USA-ba, jelenleg Boulder, Colorado a lakhelye, pont a sziklamászás miatt. Még mesélt gyermekéről is, aki 2005-ben született, a neve Owen. A srác születése után egyből a szülészbe kapaszkodva kezdett el húzódzkodni, szerinte mászónak született : ). Mesélt egy kedves történetet is. Egyik Yosemite-i mászása idejére Dean Potterre bízta a gyereket, és meg volt lepődve, hogy mire leért a szikláról a gyereket a slackline-on találta : ). A család barátja Timmy O’Neill, aki a gyerek rendszeres pesztrájaként is működik.

Most a Patagonia szponzorálja, amiről köztudott, hogy nagyon fontosnak tartja a környezetvédelmet. Mászótáborokat szervez szerte Amerikában, és aktív tagja a 350.com környezetvédő csoportnak.

Az előadásából nekem végig az sugárzott, hogy neki az egész mászóélete elsősorban egy könnyed élmény volt, soha nem erőltette az edzést, vagy a képességéhez képest túl nehéz feladatokat. Ezt sugallja a nekünk írt üzenete is: „Have fun climbing!” Emellett még az előadás során bemutatott képek alapján mondhatom, hogy nem a jó képminőség hordozza a képek fő tartalmát. A másik pedig, hogy jobb, ha nem adod kölcsön Dean Potternek a gyereked, mert lehet baj lesz belőle.

Pali


Ha tetszett a beszámoló, oszd meg másokkal is!

Térkép

Galéria

Lyn Hill Budapesten

Ezeket olvastad már?


Dürnstein

A napsütötte Duna-parti sziklákat szemeltük ki. Közülünk néhányan már jártak itt, így könnyen megtaláltuk a…

Lukas Max klettersteig

A beszállás alatt magunkra öltöttük a ferrata felszerelést, haraptunk némi csokit, majd rátapadtunk a drótra.  Könnyű…