Időpont:

Helyszín:

Beszámoló:

Résztvevők:

Tátra Treking

- hegyi túra hegymászás -

Tátra Treking

tatra_treking_2011_30_3491.jpg

Résztvevők: Kati, Áron, Kálmán, Peti (Üveg), Samu 
Túra dátuma: 2011.09.17-18

Keletnek indultunk.. ritka az ilyen alkalom, de nyugatról betört az Alpok fölé egy hidegfront és 4-500km-en belül az osztrák Alpok fölött rossz időt mondtak. Pár héttel korábban Ferivel délnek, a Júliai Alpokban próbálkoztunk hasonló időjárási körülmények mellett, de sajnos ott is utolért minket a front és a rossz idő, így 400km utazást követően a Mangart csúcsát csak a parkolóból láthattuk. Jött hát az ötlet, hogy induljunk keletnek, menjünk a Tátrába ahová jó időt mondtak a hétvégére!  Gyerekkoromban szüleimmel többször is jártunk a Magas-Tátrában és két éve egy téli tanfolyam is maradandó, kellemes emlékekkel gazdagított, ezért a magam részéről nagy kedvvel vágtam neki a kétnapos hétvégi programunknak. 

A hajnali fél 5-ös indulás is későnek bizonyult, még így is csak fél 11-re értünk a Soprontól 450km-re, a Magas-Tátra lábánál fekvő Tátra Lomnicra. Már itthon úgy döntöttünk, hogy aznap megmásszuk a Lomnici csúcsot, ami csak úgy volt kivitelezhető, hogy  a Kőpataki tóig felvonózunk, megspórolva a több órás felmenetelt, időt nyerve magunknak egy őszi csúcsmászásra és világosban való lejövetelre. 

Hosszas sorbanállás után fél 12 körül a libegő már a tarvágások helyén készülő új sípálya fölött repítettet felfelé, ott, ahol gyerekkoromban dús fenyvesek között túráztunk. Bár két éve télen láttam, hogy micsoda pusztítást végzett a 2004-es vihar,  de nyáron még szomorúbb a kipusztult tátrai fenyvesek látványa. Ahogy egyre feljebb emelkedtünk a zord csúcsok közé és a törpefenyő felváltotta a még megmaradt fenyőerdőket, ismerős sziklafalak fogadtak minket a Tátrától szokatlan, gyönyörű, napsütéses időben. 

Esti szállásról nem gondoskodtunk indulás előtt, kicsit 'majd csak lesz valahogy' alapon vágtunk neki a napnak.  Bepróbálkoztunk a Kőpataki menedékházban, de sajnos ott már tele voltak aznap estére. Nem húztuk tovább szálláskereséssel az időt, kihasználtuk, hogy csak a teljes hosszra tudtunk jegyet venni, így felvonóval felhúzattuk magunkat a Lomnici nyeregig. Innen indultunk fél 1 és 1 óra között a normál úton a Lomnici csúcsra, mely egy -láncokkal csak a legmeredekebb helyeken biztosított-, de alapvetően biztosítatlan és jelöletlen sziklás út. Mivel viszonylag későn  vágtunk neki az útnak, csak egy-két kötéllel is összekötött csapattal találkoztunk, akik vezetőikkel lefelé tartottak. Meg is kaptuk a magunkét, amiért mi kötél és vezető nélkül nyomtuk az utat. Ez azért nem egészen volt igaz, hisz kis csapatunkban Samu, mint Tátra-szakértő volt jelen. Rengeteget mászott itt korábban, így magabiztosan mutatta az utat a csúcsig és az itt töltött két napban is lelkesen látott el minket hasznos infókkal a Tátra csúcsairól, nevezetességeiről. 

Nagyjából egy B-C nehézségű klettersteig úthoz tudnám hasonlítani az út nehézségét, hivatalosan azt hiszem II-es mászóút.  Néhol némi mászótudás, vagy tapasztaltabbaktól egy-egy instrukció nem árt a nagyobb fellépések, kitettebb átkelések megoldásához. Lépésbiztonság és kitett hegyi túrákon való részvétel hiányában senkinek nem ajánlom vezető és kötélbiztosítás nélkül az utat! 

Körülbelül 1-1,5 óra alatt értünk fel a csúcsra, ahonnét gyönyörű kilátásban volt részünk. Fényképezkedést követően gyors lejövetel következett, délután 4 óra körül már újra a Lomnici nyeregben voltunk. A nap elbújt a Lomnici csúcs csipkéi mögött, mi pedig a völgybe lefelé jövet erősen törni kezdtük a fejünket, hogy hol a csudában fogunk éjszakázni. Nem akartunk lemenni a völgybe és a felvonó épületéből is kiebrudaltak minket, mikor előadtuk, hogy szeretnénk ott tölteni az éjszakát. Két Szlovák mászó mesélte, hogy pár hete volt ott valamilyen botrány így a korábbi gyakorlattal ellentétben már nem lehet a váróban éjszakázni.

Javaslatomra megcéloztuk a Kis-Tarpataki völgy bejáratánál lévő Zamkovszky menedékházat, ami sajnos szintén tele volt. Taktikát váltottunk, mert innét a következő szálláslehetőség igen messze lett volna.. Nagyjából 20 percenként bement valamelyikünk és újra megkérdezte, hogy nincs-e szabad hely, nem alhatunk-e az étkezőben hálózsákban, vagy esetleg kinn a teraszon bivakolva. A harmadik ilyen akciónk után csodák csodájára lett két hely a szobák egyikében.. Kati és Áron így a kiadós főzőcskézős vacsoránk után a házban hajthatták álomra fejüket. Samu, Kálmi és én pedig kicsit túlzásba vittük a hideg éjszaka ellen magunkhoz vett Borovicska mértékét és a negyedik sör + fenyőpálinka kör után kezdett nagyon jó hangulatunk támadni. Nem mesélem el az egész este történetét, legyen annyi elég, hogy a személyzet is hasonló állapotba került és az ingyen sör tette be a kaput hármunknak. :))

Éjfél környékén feltűnésmentesen távoztunk a party-ról és megkerestük a környéken elszórt motyóinkat. Még világosban kinéztük a házhoz tartozó játszótéren álldogáló csúszdát, aminek egy kis fedett 3x2m-es, a föld felett 1m magasan lévő házikója első osztályú bivakhelynek tűnt. Itt töltöttük az éjszakát. Hajnalban a völgyben felfelé tartó mászók beszélgetésére ébredtünk. Komótosan és kissé másnaposan megreggeliztünk a teraszon és kiterveltük, hogy az éjszakai fáradalmakra legjobb lenne egy hosszú treking a Nagy Tarpataki völgyben. 

A Zamkovszky háztól leereszkedtünk a völgy bejáratához és egy kellemes felmenettel túrát tettünk a Rabló (Hosszú tavi) menedékházig. Körülöttünk gyönyörű gerincek, a völgyben kristálytiszta hegyi tavacskák és ragyogó napsütés.. a Tátra egész napra a legszebb arcával ajándékozott meg minket. 

A ház teraszán azon tanakodtunk, hogy a Kis-Tarpataki völgybe, vagy inkább a Felkai völgybe keljünk át. A ház után nemsokkal figyelmeztető tábla döntött helyettünk, a Kis-Tarpataki völgybe ebből az irányból nem szabad átkelni (feltehetőleg az utak biztosításának hiánya miatt), így nyugatnak vettük az irányt.  Gyönyörű kilátás fogadott minket a Kis-Viszoka és a Rovátka Csúcs közti Rovátka hágóra (2288m) érve. Onnan a Tátra Északi oldalára átkelve, a Poduplaszki-Mormota-völgyön át visszakapszkodtunk a Lengyel nyeregbe (2150m) ami a Kis-Viszoka és a Felkai csúcs között található. A Gerlach árnyékában a Felkai völgyben ereszkedtünk vissza egészen a Felkai tóig, ahonnét a piros jelzést követve délután háromnegyed ötkor már Ótátrafüredre érkeztünk.

Sikerült pár perc alatt megtalálnunk a vasútállomást, ahonnét fejenként kb. 1,5 euró-ból visszavonatoztunk Tátra Lomnicra a parkolóig. Felnézve már nem láttuk a Lomnici csúcsot, megérkeztek a Tátrában jellemző esti felhők és az eső is.

Már a parkolóból kikanyarodva eldöntöttük, hogy bár nagyon messze van nekünk a Tátra, de az Alpoktól való különbözősége, egyedi hangulata miatt sokkal többet kell járnunk ide túrázni és mászni. 


Ha tetszett a beszámoló, oszd meg másokkal is!

Térkép

Galéria

Tátra Treking

Ezeket olvastad már?


Mt.Washington (USA)

Nagy izgalommal vártam első kisebb tengerentúli túrámat, amelyet Long Island-i kis fészkemből kezdtünk meg. Az…

Kaiser Franz Josef Klettersteig

Igazából dróton húzzuk magunkat, lépést pedig a nehezebb részeken megkönnyítik a betett és veszélyesen kiálló…