Zillertal

Végre elérkezett az idő nyári hosszabb mászó túránk megejtésére. Ezeket az évszakonként ismétlődő utazásainkat tekinthetjük akár edzőtáboroknak is, hisz ilyenkor töményen a sziklamászással foglalkozunk. Eszünk, mászunk, eszünk, mászunk, alszunk ez így ismétlődik napokig, közben folyamatosan feszegetjük a határainkat, és tovább tanuljuk a sziklamászás rejtelmeit, fortélyait fejlesztjük tudásunk.
A Zillertal központi kisvárosába Mayrhofenbe érkezésünk után, gyors camping keresés, sátor állítás, majd Samu már űzte is a Fordot őrült tempóban felfelé a völgyben. Aszuval a hátsó ülésen hömbölögve már a sisakok felvételét fontolgattuk, mert a fejünk hol egymáson, hol az ablakon kopogott. Látogatásunk fő célja a völgyben a mászó filmekből és képekről (Petzl Roc Trip 2008) már régóta ismert Ewige Jagdründe gránit tömbjei voltak. A szikla szemrevételezése, és az első mászások után már láttam a mászóhely kiválasztása jól sikerült, bár Aszu a nehéz utakat meglátva az ilyenkor szokásos kérdését tette fel, mi a fenét fogok én itt csinálni. Mint később kiderült aggodalma most is hiábavaló volt, sok szép utat mászott ezt mi sem bizonyítja jobban mint hogy a túra elején a derekát még kőrbe nem érő törölközőt az utolsó nap már meg is tudta kötni. Samunak a gránitra jellemző kis peremek és új betuszkolós repedések nagy kedvencei és egyben specialitása is, ez meg is mutatkozott a falon való mozgásában. Kirobbanó formában, és nem utolsó sorban szép és könnyed stílusban teljesítette on sight az általa kiszemelt utakat. Józsi szája is fülig ért, szene csillogott az áthajló nagy koncentrációt és újerőt igénylő falak láttán. Ö is remek utakat mászott, folyamatosan a teljesítő képessége határán mozogva. Én minden típusú és fajtájú kőzeten szeretek mozogni, a gránit is nagyon tetszik, de a lényeg az csináljuk ne csak beszéljünk róla. Kedvelem az ilyen híres és nehéz mászó területeket, mert a világ minden részéről kiváló mászók látogatják próbára téve tudásukat, közben rengeteget tanulunk az ő mozgásukat figyelve és elemezve. A fárasztó mászó napok végén a kiadós vacsorák után, megváltás volt a kimerült izmainknak a camping éjjel nappal korlátlanul látogatható kellemes hőmérsékletű medencéjében lubickolás, beszélgetés és persze baromkodás. Utolsó napunkra az idő elromlott, esett. Levezető mászásainkhoz a gránitot mészkőre cseréltük, a Monkey Island szikláira. Az áthajló falak megvédtek minket az esőtől, de már inkább a pakoláson és a haza úton járt mindenki esze.
Nagyon jó volt ebben a fantasztikus völgyben sportolni. biztos hogy vissza térünk még ide, hiszen rengeteg jobbnál jobb szikla található itt, nem is beszélve a kőkemény mászásokat ígérő boulder tömbökről. Ezek is megérnének egy jó kis túrát.

Attila