Dachsteini Klettersteig

Végre elérkezett a várva várt nap, mikor Atillával nekivághattunk az ikaland szervezésében tartandó dachsteini kiruccanásunknak. Atilla június 25-én 11órakor a megbeszélt időben meg is érkezett értem, becuccoltam és neki is vágtunk tervezett úti célunknak, Ramsaunak, ahol 4 órakor kellett találkoznunk ikalandos túravezetőnkkel, Gulyás Zolival és a többi túratársunkkal, név szerint a következőkkel: Zsuzsával, Andival és Sanyival. Kényelmes tempóval autózva némi kis kavarás árán meg is érkeztünk Ramsauba, a fizetős út aljához, ahonnan a Skywalk kilátóhoz vezető felvonó alsó parkolójához kellett volna felautóznunk. Mivel azonban, mint telefonon megtudtuk, a többiek megálltak ebédelni Ramsauban, úgy döntöttünk még mi sem megyünk fel, hanem addig körülnézünk valami sportboltban. Némi nézelödés után felmentünk a találkozóhelyre, ahol láttuk, hogy mi érkeztünk elsőnek, ettünk pár szenyót, bakancsot húztunk, csináltunk pár fotót, bár magát a Dachsteint sötét felhők borították. Megérkeztek a többiek is, gyors bemutatkozás után Zoli kiosztotta a többieknek az ikaland által biztosított felszereléseket, hágóvasat, beülőket, viaferrata kantárakat. Miközben megmutatta mai úti célunkat és egyben éjszakai szállásunkat is adó Südwand-hüttét, ami 1910 méter magasságban helyezkedik el és kb fél órányira van a parkolótól. Gyorsan ellenőriztük megvan-e mindenünk, majd nekiindultunk utunk első szakaszának. Hát tényleg nem volt több, mint félóra. Bejelentkeztünk a hüttébe elfoglaltuk a kis 7ágyas szobánkat ,kint a szabadban megfőztem a vacsimat közben Zoli visszament a parkolóba a 7. túratársunkért ,Kingáért, aki Németországból érkezett vonattal, az állomásról pedig busszal jött fel a felvonó állomásig. Atillának sikerült a ház kiszolgáló személyzetét befüznie, hogy engedje megnéznünk a vb-meccset a privát kis szobájukban, egyébként a Spanyolok nyertek sajnos arra már nem emlékszem kivel játszottak. A házban volt a bejáratnál kiállítva egy kis üveg vitrin amiben régi hegymászó eszközök voltak elhelyezve,hát elég érdekes volt főleg a hágóvas. Közben Zoli is visszaért Kingával, kis sörözés után elraktuk magunkat másnapra.

Reggel 6-kor kelés, reggelizés, iszunk egy teát, összerakjuk a hátizsákokat és kimegyünk a hütte elé, ahol felvesszük a beülőket, hogy később a beszállásnál ne kelljen vele bajlódni. (Szerintem nagyon korai volt felvenni, mert még nagyon sokáig nem szálltunk be sehova. JJ) A ház mögül rá lehetett látni a Der Johann Klettersteig beszállására, amit egyébként túlnyomó részt hó borított, de ez minket különösebben nem izgatott, mivel a mi programunkban ez a steig most nem szerepelt. Mai úti célunk az Adamek-hütte 2196m magasságban ahol az éjszakát töltjük bár még nem tudtuk milyen formában mivel csak 4 vagy 5 ágyat sikerült foglalnia a srácoknak, de megnyugtattak, hogy aludhatunk matracokon is a vendéglős részben ha máshol nem jut hely. Na de ezen még ráértünk gondolkodni. A ház mögött neki vágtunk a völgybe vezető letörésnek, átbukdácsoltunk a víz mosta árkokon és megcéloztuk a völgyet ahol átkelünk a hegy túloldalára.
Moréna lejtök, majd havas területek következtek . Kb 2órányi gyaloglás után megálltunk csokizni majd innen tovább indulva úgy 1órányira elértük az első beszállást azaz elértük volna ha lett volna hova beszállni, de nem volt. Hó alatt volt a drót vastagon elég ergya' módon. Túravezetőnk itt úgy döntött, hogy a hóval borított klettersteig helyett a mellette elhelyezkedő sziklás terepen küzdjük fel magunkat. Jó döntés volt, élvezetes kis mászás volt, leginkább a tavalyi Hochswabon Feriékkel elkövetett kitérőnkhöz volt hasonlítható.
Az út ¾ -énél becsatlakoztunk a ferratába és azon másztunk fel a gerincre. Itt fent baktatva a még nem látható Adamek-hütte felé Zoli megmutatta a sziklákba ágyazódott tengeri állatkák maradványait a fosziliákat. Rengeteg volt belőlük minden felé számomra leginkább a szív alakúak voltak érdekesek olyanok voltak, mintha rajzolták volna őket. Belefutottunk egy hatalmas hóborította lejtőbe, amit a hátsó felünkön csúszva abszolváltunk, szerintem ez a legjobb móka ebben az óriási játszótérben. Itt ismét egy drótköteles úton másztunk feljebb egy gerinccel, majd még várt ránk ismét egy úttalan lépcsős sziklatömbön való felmászás aminek a tetején bevártuk egymást ,majd át masíroztunk az Adamek hüttébe. Tehát mai célunk teljesítve,16 óra volt kérdeztük atillával Zolit, hogy mi a további mai program de azt mondta, hogy pihi meg sörözés reggelig. Ez ilyen formában nem nagyon nyerte meg a tetszésünket úgyhogy rögtönöztünk egy privát kis túrát ha már egyszer itt vagyunk. Megérte tovább mennünk egy olyan részre sikerült eljutnunk ami tele volt szintén a már megismert fosziliákkal és rengeteg víznyelővel. Ezek közt volt az 50cm átmérőjűtől az akár 5-6 méteresig is. A mélységét megbecsülni sem lehetett, volt amibe dobtunk követ de soha nem akart leesni. J. A hüttébe visszatértünkkor kiderült, hogy egy 15 fős társaság nem fog megérkezni így mindegyikünknek jut rendes ágy. Vacsoráztunk, teáztunk majd elmentünk aludni. Már aki tudott, valami 'bitangpusztulatos ergya állat' olyan vad horkolást nyomatott egész éjszaka, hogy összességében egy órát nem sikerült hunynom.

A következő reggel számomra elég gyűrötten kezdődött, alig voltam álmos. Reggeli, tea, hágóvas próba után elindultunk a csúcsra vezető útnak. Elértük a gleccsert ahol bekötöttük magunkat a kötélbe és folytattuk utunkat. Kicsit később a többiekkel ellentétben én beleléptem a hágóvasakba csak-hogy kipróbáljam végre őket. A gleccser végén elértük a csúcsra vezető ferrata beszállását itt némi fotózás után beakasztottunk és elkezdtünk mászni felfelé. Alighogy elindultunk felfelé szerencsénkre az addig jelenlévő felhők más tájakra vonultak és elénk tárult a gyönyörű táj a gleccseren közlekedő rengeteg emberrel. Elértük a csúcsot 2996m, megcsináltuk a kötelező fotókat, majd a túloldalon elindultunk a lefelé vezető ferattán. Itt találkoztunk az emberi felelőtlenség határtalan butaságával. Egy elég nagyszámú csoport igyekezett felfelé voltak vagy 20an. De ahogy a gleccseren össze voltak kötve úgy összekötözve elindultak felfelé, természetesen egyikkőjüknél sem volt véletlenül sem egy árva ferrata kantár sem. Némelyikük 1-1 karabinert becsatolt amit rá oktojált egy hevederre. Itt mivel felfelé jövet befurakodtak közénk ketté szakadt a csapatunk mi hátul félre is álltunk, hogy áttkínlódják magukat rajtunk és nyugodtan tovább tudjunk menni. Közben mellettünk volt egy kis kőomlás is de szerencsére elfolyt mellettünk.
Leértünk mi is a többiekhez a gleccserre amin volt egy jól látható hatalmas repedés de amúgy összefüggő vastag hó borította, itt is hatalmasakat csúsztunk lefelé, juhéj! A sípályák mellett átsétáltunk a Skywalk-hoz ahol besütiztünk és lementünk a felvonóval a parkolóba. Nem olcsó a felvonó, 17euró de a használata elengedi az úthasználati díjat, így azért már elviselhetőbb. Hazafelé még megálltunk vacsorázni, egy darabig Kingát is elvittük magunkkal, hogy ne kelljenek pestig 5-en szorongani az autóban. Egy Eisenstadt közeli parkolóban Kinga átült a másik kocsiba elbúcsúztunk a többiektől és meg sem álltunk hazáig.

Mindent összevetve remek kis hétvége volt, bízom benne, hogy még sok ilyenben lesz részünk.

Kálmi